2. Az est

-Kedves Gólyák.-szólalt meg a vén szőke. Már most nem tetszik nekem.- Üdvözlök mindenkit a Hansei Akadémián. Remélem kellemes lesz számotokra az itt elkövetkezendő 4 év. Mivel péntek van, és csak hétfőn kezdődik a tanítás holnap este 10 óráig szabad járás van a kollégiumból ki-és be. Viszont, vasárnap este 8 óra után már tilos elhagyni a lakhelyetek környékét vagy az iskolát, mely megszegése igazgatóit, vagy rosszabb esetben kicsapást vonhat maga után. Így hát kérek mindenkit jól gondolja meg mikor megy el erről a helyről. Továbbá, amint befejeztem a mondandómat az ajtónál álló segítők - tekint feléjük, és szavai nyomatékosítása képen még kezével is odamutat - kifele menet kezetekbe fogják adni név és szak szerint a terem- és órarendeteket. Így kérek mindenkit, hogy ne tolakodjunk majd, hanem várjuk ki türelemmel míg sorra kerülünk. Végezetül, bárkinek bármilyen problémája akad nyugodtan szóljanak az itt látható segítőknek, ugyan is ők a diák prefektusok, kik ugyan úgy a kollégiumban laknak és baj esetén őket kell elsőként értesíteni. Kérek minden kedves gólyát, hogy első óráján a szakvezető tanárával beszélje meg ki lesz az a két ember, ki eljár majd a DÖK gyűléseire és segíti ünnepeinket saját, színes ötleteivel. Én ezzel befejezném mondandómat, és induljon az új tanév.- majd mindenki elkezdett tapsolni, de volt egy sanda gyanúm, hogy nem az eljött évkezdés késztette erre őket, hanem az igazgatónő beszédének befejezése. Mi is tapsoltunk, majd mikor megláttam lent a tömeget egy kisebb grimasz ült ki az arcomra.
-Mi baj NaNa? - nézett rám SuBin.
-Nézz le és megtudod.- fordítottam el a fejem és inkább fürkésztem a mellettünk ülő két srácot. Mi tagadás, helyes volt mindkettő.
-Srácok, ha szabad kérdeznem, hány évesek vagytok? - néztem rájuk, majd elkezdtek mosolyogni.
-BamBam 19, én 22 vagyok. - felelt Jb.- És ti? Ki hány éves? - kíváncsiskodott most már Jb is.
-Én 18 vagyok. - nézett ránk JiYeon. - Ti?- fordult felém.
-SuBin 18, én 19 vagyok. - válaszoltam.
-Annyi vagy mint én! - vigyorgott rám Bam idétlenül. Aranyos volt így... Várjunk, miken agyalok én?! Na jó, inkább hagyjuk még mielőtt el nem kezdek filozofálni. Inkább rámosolyogtam.
-Na, kezd egy kicsit ritkulni a tömeg, szerintem ideje lenne indulni. - nézett le SuBin, majd mind egyetértve vele elindultunk. Mire szép lassan lebattyogtunk, alig páran maradtunk, így hamar megkaptuk a beosztásokat és már indultunk is a kolesz felé.
-Skacok, este mikor és hol találkozzunk? - nézett JiYeon körbe, majd megállapodott a szeme rajtam, mintha tőlem várná a megoldást.
-Szerintem legyen este 7 és itt a nagyterem ajtaja előtt. - nézett ránk SuBin. Na jó, ez nagyon fura volt most...
-SuBin, te mióta tudsz gondolkozni? - néztem rá tettetve értetlenségemet, majd vigyorogva kezdtem el rohanni a folyosón előle.
-Na csak várj, ha elkaplak neked véged van NaNa! - kiálltja,miközben rohan utánam. Ezzel csak egy aprócska gond van. Sokkal magasabb mint én, hosszúak a lábai és iszonyat gyors. Így hát jobbnak láttam visszamenekülni és bebújni a két fiú háta mögé. Mikor odaértem Bam már készségesen tárta szét a karját védekezően, mintha olvasott volna a fejemben. Már nem bírtam volna futni, így ha most valahogy el is kap nekem annyi.
-Ezt még megkeserülöd drága barátnőm...- lihegett ő is nagyokat, majd mikor egymásra néztünk, szinte egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Nagy nehezen össze kaparva magamat kibújtam védelmezőm mögül, majd odamentem az idiótához és jó szorosan megöleltük egymást.
-Tudod, hogy szeretlek te dilis. - néztem tettetett komolysággal a szemébe.
-Én is téged hülye gyerek.- vigyorgott, majd megint elkezdtünk nevetni. Mikor végre vissza nyertük régi önmagunkat és a többiekre néztünk, kicsit meglepődtünk. Mindhárman értetlen fejjel néztek ránk, így eléggé vicces arcot produkálva. Alig bírtam ki, hogy megint el ne kapjon a röhögőgörcs, de végül megálltam. Ám amint láttam SuBin sem volt másképpen.
-Megmaradtok? - tért észhez elsőként Jb, mire a másik kettő is észbe kapott.
-Persze, bocsi. - vigyorogtam rájuk.
-Na menjünk készülődni, mert soha nem leszünk készen este 7-re.
-Már aki..- néztem rá SuBinra.
-Jó, igen, tudom lassan készülök el egy ilyen eseményre na. Úgy hogy ti mentek először a fürdőbe, mert nekem ott kell vagy egy óra.
-Jesszus.... Ennyit azért még Bam sem készülődik. - röhögött haverján az idősebbik.
-Na-na hyung. Te beszélsz? Te is tök lassú vagy. Nálatok ki a leggyorsabb?- nézett ránk Bam csodaszép szemeivel.
-Hát mivel még nem tudjuk, hogy JiYeonnak mennyi idő kell, így ezt most nem tudjuk megmondani. Majd este kiderül. - nézek rájuk biztatóan.
-Rendi. Na de menjünk. - s már meg is indultunk mindannyian. Mikor felértünk a másodikra, elköszöntünk és ki-ki ment a saját szobájába.Beérve rögtön a szekrényemhez mentem, hogy keressek valami alkalomhoz illő öltözéket. Mivel még csak szeptember eleje volt, az enyhe idő csak még jobban kedvezett nekünk. De egyikünk sem tudott dönteni, így hát elkezdtük átnézni egymás cuccait, hogy összerakjunk mindhármunknak valami ide illő szettet. Végül sikerült összehoznunk. Farmer és fehér színű anyagok keverékét választottuk.

Mivel JiYeon fázós típus volt, így övé lett a hosszú farmer-pántos fehér blúz. SuBin utálja a szoknyát, így ő egy fehér farmer rövidnadrág, és egy farmer anyagú blúz mellett voksolt. Míg nekem maradt egy lengébb és egyszerű változat, fehér ruha hozzá egy farmer dzseki. JiYeon és SuBin tornacipőt, én viszont magassarkút vettem fel. És persze nem maradhattak el a kiegészítők és a smink sem. Mire mindennel készen lettünk nyugtáztuk magunkban, hogy még csak fél 7, így szép lassan elindultunk a megbeszélt helyre. Mint menet közben kiderült, hármunk közül én vagyok a leggyorsabb, JiYeon van középen, és nem meglepő módon SuBin az utolsó helyen. Mikor leértünk 6:50- et mutatott a telefonom kijelzője. Egész korán itt voltunk, így már csak a két srácot kellett megvárnunk, és mehettünk is... Már 7:10 is elmúlt, mire megláttuk őket a folyosó végén felénk sietni. Mikor elénk értek mind a ketten lefagytak. Nyitott szájjal bámultak meg minket, majd gyorsan felrázva magukat néztek végre szemünkbe.
-Hű lányok, kitettetek magatokért. - nézett ránk elismerően BamBam.
-Gyönyörűek vagytok. - csatlakozott fiatalabb társához Jb is.
-Köszönjük. - néztem a két srácra, majd éreztem, ahogy két barátnőm pirulva pásztázza a földet. Így hát gyorsan megtörtem az idő közben beállt csendet.
-Akkor hova is megyünk ma este?- néztem a személyre, ki meg lett bízva a hely megmutatásával.
-Majd meglátjátok, ha odaértünk. Induljunk. - s ezzel a lendülettel belevetettük magunkat az estébe.
 Jb szerint itt van a közelben, sétálva kb. 15 perc, ám mivel én magassarkúban voltam és kímélni akartak buszra szálltunk, és mentünk két megállót a megfelelő leszállási lehetőségig. Libasorban lekászálódtunk a járműről, majd egy hatalmas szórakozóhely előtt találtuk magunkat. Talán csak egy baj volt az egésszel. Csakis törzsvendégek mehettek be, vagy akik sokat fizettek. Mivel mi egyik kategóriába sem tartoztunk kérdőn néztem a "bűnös" felé.
-Jb. Miért ide hoztál minket? Hisz' ide mi soha az életbe nem fogunk bejutni. - néztem rá szomorúan.
-Csak gyertek utánam. - s már indult is meg az ajtó felé. Mi meg szépen csendben követtük őt. Mikor odaértünk a biztonsági őrhöz megálltunk egy pillanatra.
-Velem vannak. - mutatott ránk kedves barátunk, majd engedtek is be minket. Na jó most vagy csak álmodom, vagy tényleg bejutottam egy nagyon menő helyre. De amint beértünk, megütötte a fülemet a hangos zene, a táncolók hangos sikolyai, amivel a DJ tudtára adták, hogy mennyire jól keveri a számokat. Beljebb érve szinte alig lehetett már férni, annyira teli volt a hely. A táncparketten mindenki a lehető legjobb és számára legmegfelelőbb formáját hozta, míg voltak akik a félig-meddig elkerített boxokban ültek és ivás mellett próbáltak értelmesen csevegni, eredménytelenül. Körbe néztünk jó párszor, átha akad még üres box, de csalódnunk kellett. Majd hirtelen egy kezet éreztem meg csuklómra fonódni. Felnéztem, hogy lássam a kéz tulajdonosát, mikor Jb vigyorgott vissza rám. Megnyugodtam, legalább nem valami idegen akaszkodott rám.
-Hé, fogd meg a többiek kezét, nehogy elvesszenek és menjünk.- utasított, majd hátra fordulva mondtam el Jb szavait és már indultunk is. Egyre csak beljebb húzott minket kis vezetőnk, mikor egy ajtóhoz érve újabb kidobóval álltunk szemben. Jb intett neki, majd az engedelmesen beütve a kódot kitárta előttünk az ajtót. Na jó, amint bent vagyunk muszáj lesz rákérdeznem erre az egészre. Egy folyosóra értünk, ahol két oldalról kisebb szobák nyíltak és pókerjátszma vagy éppen egy pénzes pasinak való táncolás folyt. A folyosó végére érve bementünk a leghátsó szobába, melyben nem egy, hanem vagy 10 féle ülőalkalmatosság volt. Középen egy nagy asztal, rajta már kikészítve 5 pohárban valamilyen folyadék.
-Na itt is lennénk. - néz ránk vigyorogva Jb. Mivel az ajtók nagyjából kizárják a kinti zenét, nem kellett ordítania, mint a táncparkettnél.
-Ezt hogy tudtad elintézni??- nézek rá hitetlenkedve.
-Az egész a....-kezdett bele mondandójába, mikor valaki kinyitotta az ajtót és tárt karokkal kezdett felénk lépegetni.
-Üdvözöllek benneteket az Octagonban. Én lennék a tulajdonos, Lee Han Chil, de nyugodtan szólítsatok Chunjinak. -  néz körbe rajtunk vigyorogva, majd mikor rápillant Jbre, még nagyobb vigyor terül el az arcán.
-Jb! - ejti ki a nevet a száján és meg sem várva a reakciót már barátunk nyakán csüng.
-Ajj, Chunji eressz el. Mindig rám akaszkodsz ha ide jövök.
-Sorry. - kezdi angolul...  -Nem tehetek róla, ritkán látom az én egyetlen gyermekkori haveromat. -... majd fejezi be saját nyelvén egy vállba bokszolás mellett.
-Jó, igaz de nyugodj le és engedj el most már. - nézett a szemébe Jb, majd szinte már könyörögve tekintett felénk, hogy segítsünk rajta.
-Öhm... Bocsi, ha megzavarok valamit, de megtudhatnánk mi folyik itt? - néztem rájuk, majd meg vártam míg a tulaj elereszti hyungot és leül a fotelba.
-Drága barátom délután azzal állt elő, hogy ma igénybe venné az egyik kisebb szobánkat pár barátjával, hogy nyugodtabban szórakozhassanak, így hát elő készíttettem nektek ezt a helységet. Remélem megfelel. És kielégítő volt a válaszom. - tekintett rám vigyorogva, mire csak bólintottam egyet.
-Na de nem is zavarok tovább, nekem is vendégeim vannak, csak beugrottam megnézni benneteket. Ha bármi kell Jb tudja hol találtok meg. - kacsintott ránk, majd kint is volt a szobából.
-Azta, ezt nekem miért nem mesélted? Jöhettünk volna már többször is ide. - gondolkodott el egy pillanatra Bam.
-Magam sem tudom, de az biztos, hogy ma ingyen lesz a pia. - vigyorodott el, majd nyúlt is a kihelyezett poharak irányába. Mi is így tettünk majd koccintás után le is húztuk annak tartalmát. Amint le ért a gyomromba a folyékony gyönyör elkezdte marni a torkomat az alkohol. Nem tudom mi lehetett az, de tuti, hogy többet nem iszok ilyet.
-Srácok nem tudom mi a szar volt ez, de ilyet többet ne.- néztem Jb hyung szemébe, majd ittam rá energia italt.
-Na srácok, mit csináljunk? - nézett ránk értelmesen Bam. Mindannyian elkezdtünk gondolkozni, mire JiYeon hirtelen felpattant.
-Igyunk még egyet és menjünk ki táncolni. - örült meg a hirtelen jött ötletének. Egymásra néztünk, majd elröhögtük magunkat. Gyorsan letoltunk még egy menetet, majd kaptunk egy kis kártyát, mellyel egyedül is vissza tudtunk jönni, ha akartunk. És már indultunk is a zene irányába. Amint kiléptünk az ajtón hirtelen sötétebb lett, melyet megtört egy-egy fénycsóva, mely a közönséget pásztázta. A DJ kitesz magáért, mi tagadás. Jb és Bam egyre csak mentek beljebb, mi meg csak követtök őket. Kb. a terem közepénél járhattunk, mikor egy újabb remix került elő, mi meg elkezdtünk rá táncolni. Durván 1 óráig folyamatosan nyomattuk, mikor szóltam a többieknek, hogy megyek iszok valamit. Amit a pulthoz értem felmutattam a kis kártyát - melyről menet közben kiderült, hogy ingyen italra is feljogosít - és már rendeltem is a rövidet. Amíg a pultos kitöltötte nekem szétnéztem. Nagyon sokan voltak. Mindenki feloldódva táncolt, nevetett azzal a társasággal, akivel jött. Majd csak annyit hallottam, hogy mögülem megszólalt a srác és már húztam is le a felest. Visszafordulva megpillantottam egy, a pult felé tartó, fekete hajú srácot. Egész helyes volt, majd amint észre vette, hogy őt bámulom odajött hozzám.

-Szia. - ült le mellém, majd rám villantotta ezer wattos mosolyát. Szívdöglesztő volt.
-Hali. - mosolyogtam rá.
-Ki vagy szépségem? - kérdezte meg, miközben végigtekintett rajtam, és kinézetem miatt egy elismerő fütty hagyta el száját.
-Kim NaNa, a Hansei akadémián kezdtem most. És nekem kihez van szerencsém?
-Na várj csak. Most kezdtél a Hanseiben? - lepődött meg.
-Ühüm, miért?
-Milyen szakon vagy?
-Ének és tánc. Na de most már te jössz, legyél jó kisfiú és válaszolj szépen. - húztam végig ujjamat álla vonalán, majd csak mosolyogva vártam válaszát.
-Nahát, dögös vagy, mikor ilyeneket mondasz....Ez tetszik. - kezdett még jobban vigyorogni. Én meg nevetve megráztam picit fejemet, majd szememet ismét rajta legeltettem.
-Na, akkor bemutatkozom én is, ha már kegyed megtette. - nézett rám komolyan, majd elnevettük magunkat. -A nevem Min Yoon Gi, de mindenki csak Sugának hív. Másodéves vagyok a Hansei akadémián rap szakon. Ja és 23 éves. - vigyorgott rám, majd fordult is a pultoshoz, és rendelt nekünk két felest. Amint megkaptuk, már küldtük is le egy koccintás után.
-Nem is láttalak ma az évnyitón. Bár mondjuk elég sokan voltunk, szóval nem is csodálom. - kezdtem el gondolkozni saját hülyeségemen. Hát igen, kezdett kicsit beütni a pia.
-Még egy kör? - nézett rám, majd meg sem várva válaszom rendelte is a következő kört. Gyorsan legurítottuk, majd elkapta a kezemet, és behúzott magával a táncparkett közepére. Épp elég ital volt bennünk a feloldódáshoz, így nagyon gyorsan elkezdtünk táncolni gátlások nélkül. Hihetetlenül jó mozgása van Yoonginak, szinte elvesztem a táncát nézve. Olyan szinten feledkeztem bele, hogy mikor magamhoz tértem, már előtte táncoltam nem épp valami finom módon. Majd mögém jött, és átkarolva táncoltunk tovább. Durván 2 óra táncolás után már kezdett kicsit kitisztulni a fejünk, így elmentünk egy újabb körre. Ám mikor odaértünk a pulthoz meglepve konstatáltam, hogy a banda - kikkel érkeztem - éppen ott ivott jóízűen és nevetve.
-Srácok, kit látnak szemeim, visszatért hozzánk..- röhögött SuBin, de már alig bírta tartani magát. Hát igen, aki nem nagyon bírja az alkoholt, az ne igyon.
-Hééé, Yoongi hyung, régen találkoztunk. - pacsizott le Bam Sugával, majd őt követte Jb is
-Ti ismeritek egymást?- néztem rájuk magyarázatot várva.
-Csak egy kicsit. Vannak közös óráink. - nézett rám választ adva Bam.
-Már értek mindent.
-Amúgy te eddig merre jártál? - fordult felém JiYeon, ki eddig a táncparkettet bámulta.
-Megismerkedtem Sugával, majd elmentem vele táncolni.
-Vagy úgy...- majd ismét a táncolókat pásztázta szemeivel.
-Na, én hagylak titeket, nekem lett egy kis dolgom.- tette el időközben elővett telefonját Suga, majd egy ölelés keretében elment. Mi még megittunk egy felest, beszélgettünk kicsit, majd az idő túlságosan is gyorsan haladt, így már hajnal 3-at mutatott az óra. Nagy nehezen össze szedtük magunkat, majd el is indultunk vissza a kollégiumba. Szerencsére, mivel most még nem zárják le a kollégiumot, így könnyedén beengedtek minket. Felbattyogtunk a másodikra, majd mindannyian bementünk a szobáinkba. Úgy ahogy voltunk borultunk be az ágyba, majd fél perc se telt bele de mi már aludtunk...