4. Randi..

Reggel van. A nap első sugarai halványan törnek utat maguknak a roló résein keresztül, így épp elegendő fényt adva a látáshoz. Amint úgy éreztem képes vagyok kitekinteni pilláim alól megemeltem azokat, majd körbe néztem a szobában. Minden úgy volt, mint este..Egyet kivéve. Bam a földön fekve aludt... Jesszus! Amint ez tudatosult benne már pattantam is ki az ágyból, majd rohanvást megtéve azt az alig 2 métert érkeztem mellé térdre, majd hátára fordítottam.
-BamBam. - kezdtem el rázogatni vállánál fogva. -Bam ébredj, hallod? Kelj fel BamBam. - próbálkoztam, de hiába. Semmire sem akart felkelni. Jobb ötlet híján amilyen gyorsan csak tudtam sprinteltem át a mi szobánkba, ahol szerencsére már ébren volt a három jómadár.
-Jb.. segíts... - estem be az ajtón, majd megtámaszkodva szívtam mélyeket az oxigén dús levegőből, míg rendeződött légzésem.
-Mi történt? - nézett rám aggódva SuBin.
-Bam.. Nem bírom... felkelteni.. - lihegtem még mindig.
-Hol van? - váltott át komolyra Jb  meg a két lány.
-A szobátokban a földön. - s már futottam is vissza. Esküszöm, ki fogok készülni ettől a sok futástól. Odaérve ugyan úgy feküdt, ahogy otthagytam.
-Így találtál rá? - kérdezte tőlem Jb.
-Igen.
-Hjaj istenem. Hogy ez soha nem tanul semmiből. - ment mellé, majd felemelve az ágyra helyezte.
-Nem kéne mentőt hívni? - szólalt meg JiYeon, majd aggodalmasan odament Bam-hez, és homlokára helyezve tenyerét nézte meg a fiú hőmérsékletét.
-Nincs láza. - állapította meg, majd hátrébb lépve engedett minket közelebb.
-Semmi baja, csak gondolom megint bevett az éjszaka közepén egy altató és most azért alszik ilyen mélyen. Gyertek inkább menjünk le enni, hagyok neki itt egy üzenetet arra az esetre, ha felkelne. - ment oda asztalához, s kivéve a fiókból egy cetlit ráfirkantotta amit akart, majd indult is kifelé.
-Jb, biztos nem lesz baja? - aggodalmaskodtam tovább.
-Ne aggódj, nem először csinál ilyet. Öltözz át, és gyere le utánunk a büfébe. - mondta majd a két lány kíséretében elhagyta a szobát. Így hát jobb ötlet híján azt tettem, amit mondott. Bam-re rácsuktam az ajtót, átmentem lakószobámba, majd egy gyors tusolás keretében átvedlettem magam. Durván fél óra alatt készen lettem minden reggeli teendőmmel, így indultam is társaim után. Lent meg is találtam őket az egyik hátsó bokszban, majd előbb véve magamnak kaját odamentem hozzájuk.
-Na végre, azt hittük belefulladtál a vízbe. - nézett fel SuBin, mikor melléje ültem.
-Jó na, kicsit tovább tartott a fürdés, mint szokott. Ma ki mit csinál?
 -Én tuti pihenek. Holnap kezdődik a suli, kihasználom míg lehet. - emelte szájához a kávésbögrét JiYeon, majd meg is húzta azt.
-Szerintem én is. - voksolt az eddigi álláspont mellett SuBin is. Drága barátnőm, tőled nem is vártam mást.
-Én elmegyek kicsit kondizni, meg utána összepakolom a cuccaimat. - regélte el terveit a legidősebb is. -Na és te? Te mit fogsz csinálni NaNa?
-Elmegyek majd kicsit sétálni, aztán majd meglátjuk a többit. - vigyorogtam rájuk. A reggeli befejezéséig jókedvűen beszélgettünk, majd indulás előtt még vettem Bam-nek is ennivalót. Felérve Jb kezébe nyomtam azt. Beérve szobánkba gyorsan rendbe vágtunk mindent és felöltözve hevertünk az ágyakon. Mindenki kockult, majd mikor ránéztem az időre 10-et mutatott.
-Na jó, szerintem én most fogom magam és elmegyek sétálni. - kezdtem el öltözködni.
-Vissza fogsz találni? Tudod, ma 8-kor zárják a kollégiumot és a területet is. - figyelmeztetett Yeon.
-Emlékszem és minden rendben lesz. - rendeztem le a dolgokat. Miután magamhoz vettem a szükséges dolgokat, felkapva cipőmet léptem ki a szobánk ajtaján. Leérve a portás is elmondta ugyan azt a szöveget, amit drága barátnőm, így esélyem se lett volna elfelejteni. Kilépve az épületből megcsapott a nyár utó hulláma, mely már keveredett az őszivel. Kellemesen langyos idő volt, a fákon már látni lehet az ősz jelét. A már kicsit sárgás-barnás színben pompázó levelek, a még itt-ott nyíló virágok csodás hangulatot teremtettek az épp arra járó embereknek. Sétám közben annyira elmerengtem, hogy észre se véve egy park kellős közepén voltam. Egy csodás szökőkút, körülötte padok, melyek néhány tagján szerelmes párok vagy már az idősebb generáció házas társai ücsörögtek a tájat figyelve és beszélgetve. Álomszerű volt az egész jelenet. A kút mögött egy kisebb patakocska húzódott, melyet egy híd segítségével lehetett átszelni. Felmenve lepillantottam. A látvány, mely elém tárult lenyűgöző volt. Elég sokáig gyönyörködtem a tájban, mikor megzavart telefonom csengése. Kivéve zsebemből ránéztem a képernyőre, melyen nagyba villogott barátnőm neve. Felvéve azt emeltem a fülemhez.
-Igen? - szóltam bele. A köszönés valamiért mindig elmarad közöttünk..
-Nem tudod hol van BamBam? - hallottam meg ideges hangját a kérdés mellett.
-Nem... Miért?
-Sehol nem találjuk már vagy egy órája. Ha esetleg tudsz valamit szólj kérlek. - s ezzel kinyomott. Jobbnak láttam visszamenni hozzájuk, és segíteni nekik előkeríteni ezt a jómadarat. Már épp kiértem a parkból a járdára, mikor szemem sarkában megláttam egy ismerős alakot. Felé fordítva fejem azonnal felismertem. Bam volt az, ki lehajtott fejjel sétálgatott. Gyorsan odafutottam hozzá.
-Te mit csinálsz itt? - álltam meg előtte. Szemében egy furcsa érzelmet véltem felfedezni, talán egy kis szomorúságot az öröm mellett.
-Csak sétálgatok. Kiszellőztetem a fejem. - nézett el a messzi távolba.
-Minden rendben van? - léptem hozzá közelebb. Amint lenézett rám láttam.. Könnyek gyűltek a szemeiben.
-Hé Bam, mi a baj? - fogtam közre arcát két kezemmel. Na ez volt a végzetes pont. Itt kitört belőle a sírás. Nem tudtam mi történhetett. Így az egyetlen dolog amit most tehettem érte az volt, hogy jó szorosan magamhoz öleltem. Nem szóltunk semmit, csak így álltunk pár percig. Mikor úgy éreztem viszonylag össze szedte magát elengedtem, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Bam elmondod mi bánt? - simítottam végig arcán kezemmel. Ő meg mint egy kiscica bújt tenyerembe.
-Gyere, üljünk le. - ragadtam meg kezét és kezdtem el húzni az egyik közelben álló üres pad felé. Odaérve leültem szorosan mellé, majd megfogva kezét biztatóan néztem rá.
-Meghalt a nagymamám.. - eredtek el megint a könnyei. Jézusom.... Ezt azért nem gondoltam volna.
-Jaj Bam, nagyon sajnálom.. Őszinte részvétem.. - engedtem el  kezét és öleltem át jó szorosan. Míg le nem nyugodott így voltunk, majd elengedve őt beugrott valami.
-Uhm, tudsz egy pillanatot várni? - tettem fel a kérdést és már közben kerestem is elő a telefonomat.
-Per.. persze.... - szipogta. Gyorsan kikerestem barátnőm számát és már tárcsáztam is.
-Mond, hogy tudsz valamit Kumpimook-ról. - szólt bele rögtön.
-Itt van velem a parkban, ne aggódjatok nemsokára megyünk vissza. - mondtam, majd ki is nyomtam a telefonomat. Eltéve újra Bam-re tekintettem, ki értetlenkedve nézett rám.
-Bocsi, csak halálra aggódják magukat miattad, így szóltam nekik, hogy nincs bajod mint hallottad. - mosolyodtam el szelíden. Erre ő csak megölelt. Visszaöleltem, majd bele bújtam meleg nyakába. Jó illata volt. Akármeddig képes lettem volna úgy maradni, ám el kellett engednünk egymást ha menni is akartunk valamerre.
-Na jó, gyere menjünk el egy kávézóba. - álltam fel elsőként a padról, majd megvárva míg ő is megteszi elindultunk.
-NaNa. - szólított meg.. -Lehetne ez a kávézás az első randink? - nézett mélyen szemeimbe.Lesokkoltam.. Tényleg most akar randizni? De hisz nem vagyok úgy felöltözve, meg hát ez nem korai? Ahh annyi minden cikázik a fejemben. Na jó, nyugi NaNa, megoldod.
-Most? De hisz nem vagyok úgy öltözve meg ez nem lenne kicsit korai? - néztem szemeibe, melyből most semmit nem tudok kiolvasni.
-Nem baj, én se vagyok úgy öltözve és már nem szeretném halogatni. - mondta. Hangjában éreztem a bánatot. Nem tudtam volna neki nemet mondani, még ha akartam volna akkor se.
-Na jó, nem bánom. - mosolyogtam rá biztatás képen, mire elmosolyodott.
-Akkor gyere. - fogta meg kezemet és kezdett el húzni maga után. Nem tudtam hova visz, csak mentem utána. Durván 5 perc egymás melletti séta után egy sarki kávézónál kötöttünk ki. Mikor beértünk eltátottam a számat. Egyszerűen hihetetlen volt. A fal mentén végig kisebb bokszok sorakoztak, a kávézó közepén két személyes asztalkák várták a hozzájuk ülő párokat. A bokszok és a székek is fekete színben pompáztak, míg a fal és a teríték bézs színbe volt öltöztetve. Egyszerűen gyönyörű volt. Annyira elbambultam, hogy Bam szólongatására tértem vissza magamhoz.
-NaNa minden okés? - nézett rám picit aggódva.
-Persze csak egyszerűen csodálatos ez a hely. - néztem még egyszer körül. -Na ehhez tényleg nem vagyok úgy felöltözve. - néztem végig magamon.
-Ne aggódj, itt nem azt nézik. - mosolygott rám ezzel megnyugtatva. Oda tessékelt az egyik sarokban álló bokszhoz, majd leültünk egymással szemben.
-Mit kérsz inni? Én állom. - mosolygott rám halványan, majd elém tett egy ital lapot.
-Szerintem egy Latte Macchiato lesz.
-Rendben. Elnézést. - szólt oda a pincérnek, ki készségesen meg is indult felénk.
-Üdvözlöm önöket kávézónkban. Mivel szolgálhatok? - vette fel vigyorát, majd elővette tollát és kis jegyzetfüzetét.
-Két Latte Macchiato lesz. - adta le a kért italokat Bam. Aranyos, ahogy intézi a dolgokat.
-Rendben, amint készen van hozom. - s ezzel már el is tűnt. Bam-re tekintettem. Arca most már nyugodtabb volt, sőt kicsit vidámabb is.
-Remélem megfelel ez a hely.
-Persze, csodaszép. Nem is tudtam, hogy itt van kávézó. - válaszoltam. Csoki barna íriszei csakúgy csillogtak, mint ezer csillag az égen.
-Mesélj magadról. - szegezte nekem az első témát.
-Hát Szöul külvárosában lakom, 19 vagyok, van egy kis kutyám. Anyukámmal és apukámmal élek együtt meg SuBinnal aki szinte már a húgom. Imádom a zenét, a táncot. Kisebb koromban balettoztam. Szeretem az állatokat. Nagyjából ennyit tudtam mondani. - néztem szemébe egész beszédem alatt. -Most te jössz. - mosolyogtam rá haloványan.
-Thaiföldön születtem, én is 19 vagyok, a családommal élek. Szeretem az állatokat. Kis korom óta táncolok. A zene szerelmese vagyok. Sokáig volt fogszabályzóm is. Imádom a lánycsapatok táncát megtanulni és idétlenül előadni. - röhögte el magát -Nagyjából én is készen vagyok. Van testvéred?
- na igen. Ezt a témát úgy, ahogy van kerülöm. De muszáj lesz válaszolnom, főleg ha összejön köztünk minden.
-Hát nem tudom. Valószínűleg van valahol a világban egy nővérem, de az is lehet, hogy már nem él. - szomorodtam el egy kicsit.
-Ezt hogy érted? - kereste tekintetemben a megoldást.
-Anyum előttem öt évvel szült egy lányt. Túl korán jött a pici, így bent kellett maradnia kórházban. Ám születése utáni második napon mikor anya ment megnézni nem volt az inkubátorban. Egyszerűen eltűnt. Senki nem tudja hova lett és azóta sem került elő. - meséltem el történetem.
-Jézusom.. Sajnálom. - fogta meg kezeimet, majd biztatás képen megszorította azokat. Jól esett ez a fajta törődés.
-Na és neked van testvéred. - leltem rá újra vigyorgósabb énemre.
-Nincs. Egyke vagyok. - vigyorodott el.
-Meghoztam a rendelésüket, fogyasszák egészséggel. - érkezett meg a pincér az italainkkal. Amint letette én már kortyoltam is bele.
-Na milyen? - figyelte reakciómat társam.
-Egyszerűen isteni. - ittam bele megint. Tényleg nagyon finom volt. Az eddigi legjobb, amit ittam.
-Ennek örülök. - ivott bele sajátjába. -Holnap hány órád lesz? - tette fel az ominózus kérdést.
-Elméletileg hét. Neked?
-Nekem is.
-Szuper, akkor együtt végzünk. Hol lesz utolsó órád?
-Ha jó emlékszem akkor összevont erősítő tesim lesz egy kezdő évfolyammal.
-Komolyan? Akkor az öltözőknél megvárhatnánk a másikat ha már úgy is ugyan azon az órán leszünk. - vigyorodtam el.
-Szóval veletek leszünk. Király. - vette fel arcára hatalmas mosolyát. Még beszélgettünk egy kicsit, mikor elfogyott italunk.
-Megyek kifizetem és mehetünk. - állt fel és indult meg a pult felé. Hamar vissza is ért, így hamar a járdát tapostuk. Nagyon sokat hülyéskedtünk, mikor vissza értünk a kis patakhoz és a hídhoz. Felmentünk, majd egymás mellett megtámaszkodva a korláton néztük a víz felszínét.
-Gyönyörű... - kezdtem el hangosan gondolkozni.
-Az, de te még gyönyörűbb vagy. - ölelt meg hátulról, mire csak halkan felkuncogtam. Imádom. Egyszerűen imádni való. Rajta kívül nem is jár más a fejemben. Egész nap vele lennék. Hajajj... Én teljesen bele szerettem ebbe a srácba. De igazából még így jól is jött ki, mivel tudom mi lesz a válasza. Így hát cselekedésre késztetve magam picit eltoltam magamtól, lábujj hegyre álltam, kezeim közé véve arcát húztam lejjebb magamhoz és már tapasztottam is ajkaimat övéire. Lassan elkezdtem mozgatni. Éreztem, hogy nagyon meglepődött. Itt állt előttem lefagyva én meg becsukott szemekkel adtam át magam az élvezetnek. Ám rá se kellett sokat várnom, hamar észbe kapott és vissza csókolt. Óvatosan megnyalta számat, ezzel engedélyt kérve felfedező útja folytatásához, melyet készségesen meg is adtam neki. Amint találkoztak ízlelőbimbóink valami hihetetlen érzés fogott el. Egyszerűen leírhatatlan. Imádom ezt az idiótát. Soha nem fogom elengedni. Ám levegőnk egyre csak fogytán volt, így kénytelenek voltunk elválni egymás szájáról. Pihegve tekintettem fel szemébe, melyből a boldogság sugárzott kifelé.
-Ezt miért kaptam? - nézett mélyen íriszeimbe, majd derekamnál fogva magához húzott. Itt az idő és az alkalom.
-Mert szeretlek! - böktem ki végül egy szelíd mosoly keretében. Lefagyott...Megint.. Köpni-nyelni nem tudott mondatom hallatán.
-E..ezt komolyan gondoltad? - nézett rám kicsit megijedve, átha viccelek.
-Igen. Nem szórakozok, ilyennel nem szoktam.
-Akkor... Lennél a barátnőm? - húzott még közelebb magához, majd egyik kezét rávezetve arcomra emelte feljebb kicsit fejemet.
-Igen. - mosolyogtam rá és vártam a reakcióját. Nagyon boldog voltam, hisz tényleg imádom őt. Bam szóhoz se jutott, ám megoldotta szavak nélkül is. Válaszom után rögtön ráhajolt párnáimra és éhesen falni kezdte azokat. Ezt addig folytatta, míg elváltunk egymástól.
-Na jó hat óra, szerintem lassan indulnunk kéne, még a végén kizárnak minket. - kulcsoltuk össze ujjainkat, majd megindultunk vissza. Viszonylag hamar odaértünk, így még bőven volt időnk beérni. Felmenve a másodikra az ő szobájukba vezetett utunk Jb hyunghoz, ám őt nem találtuk, így jobb ötletet nem találva vettük célba a mi szobánkat. Amint benyitottunk mind a hárman ott voltak és beszélgettek.
-Sziasztok. - léptem be az ajtón Bam kezét elengedve, majd ledobva táskám léptem oda a szekrényemhez egy pulóverért. Kezdett hűlni a levegő így hát jobbnak láttam azt felvenni még mielőtt megfázok.
-Bam hol a jó istenben voltál? - támadta le Jb a fiatalabbat.
-Sajnálom hyung, sétálnom kellett. - hajtotta le fejét drágám.
-Jb, kérlek most ne legyél rá mérges. - mentem oda az említetthez, majd jó szorosan megöleltem.
-De az vagyok. Máskor legalább egy kurva üzenetet hagyj, hogy tudjam még élsz. - váltott át durciba a legidősebb.
-Igen is. - vágta vigyázzba magát életem. Cuki volt meg vicces is ez a jelenet.
-NaNa mi van veled? - nézett rám rosszallóan SuBin. Na igen, előle ha akarom sem tudom eltitkolni, hogy pasim van.
-Semmi. - vigyorogtam rá.
-Hazudsz.... - állt fel és jött elém, hogy közelebbről is szemügyre vegyen. Tekintete megállapodott kicsit duzzadt ajkaimon, majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan hátrált meg.
-Te meg miféle pasival csókolóztál? - ijedt meg.
-Nem tudom, csak találkoztam valakivel és lekapott. - rántottam meg a vállam, mint aki semmit nem tett, majd Bam-re tekintettem és kacsintottam rá egyet. Egyből vette az adást, így beszállt ő is.
-Ja én is láttam. Pont utána találkoztunk. Egy full öreg hapival smárolt, undorító volt még nézni is. - szimulálta a hányást, majd egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-Naaa, ez nem volt szép. - durcázott be most SuBin. JiYeon meg csak dőlt a röhögéstől ezt hallgatva. -De most komolyan, kivel smároltál? - vette komolyra a figurát barátnőm.
-Csak a pasimmal. - adtam meg a nem várt választ. Erre mind a három szempár ki akart esni a helyéről. Igen, valami ilyesmi reakciót vártam.
-Van pasid? Mióta, ki az és nekem eddig miért nem szóltál?! - emelte fel egy kicsit hangját drága egyetlen idióta barátnőm.
-Mert ma jöttünk össze azért. - öltöttem ki rá a nyelvemet.
-És mikor akarod bemutatni? - jött a kérdés. Furcsa volt, hogy ezt pont Jb kérdezte. Én meg mit sem törődve vele odafordultam Bam-hez, átkaroltam nyakát és máris egymás száján lógtunk.
-Neeeeeee! - hallottuk meg hármójuk hangját egyszerre felzendülni.
-Ez komoly? Jajj gyerekek én annyira örülök nektek. - jött oda elsőként Jb, s ugrott is nyakunkba, hogy megszorongathasson minket. A két lány meg teljesen lefagyva figyelte a jelenetet. Yeon előbb észhez tért, így ő is gratulált nekünk.
-SuBin? - néztem rá kicsit furcsállva barátnőmre.
-Te kis szemét, nekem meg nem mondtad a telóba, hogy összejöttetek? - tette csípőjére kezeit.
-Nem, mivel akkor még nem voltunk együtt.
-Jó így megbocsájtom. - enyhült meg kicsit, majd nyakamba ugorva gratulált nekünk. Leültünk az egyik ágyra és még jó sokat beszéltünk, mikor megszólalt a hangos bemondó:
"Kedves diákok. Kérünk benneteket, mindenki menjen vissza saját szobájába létszám ellenőrzés miatt. Amint ezzel megvagyunk, lezárjuk a kollégium épületét.Két perc múlva indulnak a prefektusok." ezzel el is hallgatott a bemondó.
-Hát akkor nekünk ideje menni. - kelt fel az ágyról Jb, majd őt követve Bam is. Felálltam, megöleltem, majd hosszasan megcsókoltam.
-Áááá ne itt. - takarta el szemeit JiYeon, mi meg nevetve váltunk el a másiktól.
-Holnap találkozunk. - ölelt magához szívem.
-Holnap. - ismételtem meg, majd elengedve kimentek a szobából. Hárman maradtunk, így mikor visszahuppantam az ágyra letámadott a két lány.
-NaNa mi voolt? Mesélj. - ült közvetlen elém gyermekkori barátom.
-Igen, igen mi volt? - türelmetlenkedett már Yeon is.
-Hát az úgy volt....- s elmeséltem az egészet. Mikor befejeztem kopogtak. Felpattanva odasiettem és kinyitottam az ajtót. Az egyik prefektus volt az.
-Sziasztok, ebben a szárnyban én vagyok az egyik prefektus, Kim SeokJin. Ha bármi gondotok van engem nyugodtan felkereshettek. Mindenki megvan, aki ide tartozik? - nézett végig rajtunk.
-Igen, mivel hárman vagyunk így mindenki itt van.
-Nagyon jó. Szeretnélek megkérni titeket, hogy a mai nap már ne sokat mászkáljatok. További szép estét lányok. - s ezzel távozott is.Visszaülve az ágyra tovább folytattuk a beszélgetést, majd durván egy fél óra múlva már eléggé fáradt voltam.
-Én elmegyek zuhanyozni, ha nem gond. - kezdtem el magamhoz kapkodni a pizsim részeit.
-Persze, menj csak. - s már bent is voltam a fürdőben. Egy gyors tusolás után visszatérve feküdtem be ágyamba és kezdtem el nyomkodni telefonomat. A két lány is gyorsan elvonult tusolni, majd amint visszatértek lekapcsoltuk a villanyokat és mindenki a telefonja képernyőjére meredt. Gyorsan megnéztem, kaptam-e értesítést, de nem találtam, így elrakva telefonom kezdtem el helyezkedni.
-Lányok alvás. Holnap suli és fáradtak lesztek. - szóltam rá a két jómadárra.
-Máris. - tették le mobiljukat, majd egy gyors helyezkedés után már indultak is az álmok országába. Így követve példájukat aludtam el én is...

3. Másnaposág....

"Már megint... Mindenhol azokat a dögöket látom.. Már elegem van az eleven, foszló hullák látványából. Futni kezdtem. Túl sokan voltak. Egyedül esélyem se lett volna ellenük. Kellett nekem visszajönnöm ide. Miért is tettem? Jó kérdés. Most viszont ahogy csak tudom szedem a lábaimat, mielőtt még én is élőholt leszek. Már nagyon közel jártak, így egyetlen esélyem egy közelben lévő kis utcának néző út volt. Ám amint befordultam rajta megtorpantam. Zsákutca volt. Amilyen gyorsan csak tudtam fordultam meg, és indultam ki onnan, ám azok a dögök már elállták a bejáratot. Kétségbe esve kezdtem el keresni valami kiutat, de sehol nem találtam semmilyen megoldást. Így maradt a hátrálás és az élő holttá válás, vagy az út törés köztük, mely ugyan úgy végződhet számomra "átváltozással". Így, mivel a másodiknak nagyon kevés esélyét láttam, maradt a hátrálás. Folyamatosan tettem lábaimat hátrafelé, egyiket a másik után, mikor hátam valami hidegnek ütközött. A fal volt az, jelenlegi gátolóm. Így már tudtam, vége. Az elől lévő élőholt alig 3 méterre volt tőlem, mikor hátulról gépfegyver hangja hallatszódott. Ekkor kaptam egy kisebb reményt a túlélésre, mikor belehasított a fájdalom a vállamba. Annyira megörültem a megmentőmnek, hogy elfeledkeztem az idő közben engem behálózni készülő élőhalottakról. Az egyik épp a vállam kezdte el rágcsálni, majd egy jól irányzott ütéssel elterült. A sebből ömlött a  vér, kezdtem szédülni, ám a szörnyek csak nem akartak eltűnni. Így megmaradt, utolsó erőimet összeszedve küzdöttem ellenük, majd egyszer minden elsötétült..."

Sikítva keltem fel. Hiába voltam másnapos, hiába akart szétszakadni a fejem, kitört belőlem a sírás. Hallottam a mocorgást a szobában, de nem foglalkoztam vele. Ekkor valaki átölelt, mire megijedve löktem el magamtól az illetőt.
-Héé, csak én vagyok, BamBam. -néztem két csokibarna íriszbe. -Minden rendben? - nézett rám aggódva. Amint megláttam arcát tudtam. Csak álmomban éltem újra a történteket, nem valójában. Amint tudatosult bennem, újból elkezdtem itatni az egereket. Bam újra átölelt, ám most már nem löktem el magamtól, sőt hozzá is bújtam. Durván fél óráig lehettünk így, mikor kellőképpen lenyugodva húzódtam el tőle annyira, hogy bele tudjak nézni szemeibe.
-Köszönöm. - próbáltam mosolyogni, mely nem igazán ment.
-Jobban vagy már? - nézett rám még mindig aggodalmas szemekkel. Jól esett, hogy ennyire aggódik értem.
-Most már igen. Többiek? - néztem körbe a szobán. Idő közben rájöttem, hogy tök egyedül vagyunk a szobánkban.
-Lent vannak a büfében, esznek és isszák a sok kávét, vagy fájdalom csillapítót vesznek be. - adta le a drótot Bam.
-Uh, az utóbbiból nekem is kellene..- fogtam meg fejemet, mely már nagyon szét akart hasadni.
-Várj egy kicsit, leszaladok hozok meg kaját is. - s már kint is volt az ajtón. Felálltam, odabattyogtam az asztalomhoz és kivettem a fiókból egy zsepit, majd kifújva bele az orrom már dobtam is a kukába. Előkerítettem a tegnapi táskám, mely valamilyen úton-módon bekerült az ágyam alá. Kihalásztam belőle a telefonomat, majd megnéztem kaptam-e értesítést. Meglepve vettem észre, hogy egy tök idegen számról, valaki küldött nekem egy üzenetet még hajnal 3-kor:

"Ne haragudj NaNa, de muszáj volt megszereznem a telefon számod. Szívesen táncolnék veled máskor is, lenne rá lehetőségem? 

Suga"

Oké.. Erre nagyon nem emlékszem. Így gyorsan átnéztem telefonomban lévő minden fontos tartalmat, nem hiányzik-e, vagy került-e plusz bele. De szerencsémre minden a helyén volt. Mire mindent leellenőriztem és letettem a telefonomat, megjelent az ajtóban haverom is. 

-Megjöttem. - tette le a zacsiba tett péksüteményeket meg fájdalomcsillapítót, majd a két bögre kávét is.

-Előbb igyál egy kis kávét, egyél, és majd később veszel be gyógyszert.

-Rendi. - mosolyogtam rá, s már tömtem is magamba a péksütit. Mire befejeztem elfogyott a kávém is, így gyorsan felálltam és elindultam az ajtó felé, hogy szerezzek még belőle.

-Te hová mész? - nézett rám furán Bam.

-Csak kávéért. - nyúltam a kilincs után.

-Fehérneműben? - húzta fel még jobban szemöldökét. Amint eljutott a tudatomig mit mondott lefehéredtem. Szóval tisztázzuk..... Egész eddig nem volt rajtam csak fehérnemű?! Basszus... Amint észbe kaptam odarohantam a szekrényemhez, kikaptam egy melegítő szettet és már bent is voltam a fürdőben. Ez nagyon gáz, az biztos. Vajon Bam mit gondolhat? Ajjj, tudni se akarom... Gyors öltözködés után nagy nehezen sikerült kinyitnom az ajtót. Azonnal Bambamt kezdtem keresni. Az ágyamon ült kezében egy új pohár kávéval.
-Az honnan van? - néztem rá bociszemekkel. Ő meg arcomat látva elkezdett röhögni.
-Nyaa, min röhögsz? - durcáztam be.
-Cuki volt a fejed előbb. Na de ne durcizz, hoztam neked is. - s már adta is a kezembe a forró csodát. Amint megkaptam már vettem is a számhoz a poharat és ittam belőle. Azonnal felmelegedett a testem a kávétól, így egy hideg borzongás futott végig a hátamon. Összerezzentem, majd már mentem is egy pulcsit keríteni.
-Csak nem fázol? - nézett rám Bam. Mikor ránéztem, aranyosan mosolygott, majd odaszaladt a szekrényemhez, mielőtt még én tehettem volna ezt. Kivette a fekete, belül bundás, kapucnis pulóveremet, majd rám adta.
-Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá lágyan, majd arra eszméltem, hogy Bam ölelésbe vont.
-Öhm.. - pirultam el egy kicsit. -Te mit csinálsz? - néztem fel a szemét keresve, mikor elengedett.
-Próbálok segíteni, hogy minél előbb felmelegedj. - nézett le rám, majd vigyorogni kezdett. Én is mosolyogtam, bár próbáltam leplezni vörös arcomat. Mikor ezt meglátta, hogy miben mesterkedem elvette a kezeimet az arcom elől és belehajolt a képembe.
-Hékás, te meg mi a szart művelsz? - kezdtem el röhögni, majd kicsit arrébb tolva figyeltem őt tovább. Ekkor megfogta az arcomat és csipkedni kezdte.
-Valaki itt elpirult! - kezdett el vigyorogni.
-Héé...Nem is....- próbáltam elbújni, majd miután nem sikerült jobbnak láttam visszavonulót fújni, így amilyen gyorsan csak lehetett kislisszantam a karjai alatt és már rohantam a büfé felé. Mire észbe kapott én már rég lent voltam a büfé bejáratához vezető folyosón, mikor meghallottam egy sikítást. Amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. Nagyon reméltem, hogy nem történt semmi olyan.. Mikor beértem a büfébe, Jb éppen egy bögre darabjait takarítgatta fel a földről. Még szerencse, azt hittem  hogy egy élő holt van itt..
-Hát ti meg mi a szart csináltok? - néztem rájuk nagyra nyílt szemekkel, majd amint észrevettek JiYeon már jött is oda hozzám.
-Hát, eléggé másnaposak vagyunk, ahogy elnézem ti is, így mikor kávéztunk véletlenül lelöktem a bögrét és darabokra tört. Jb most épp azt takarítja.
-Ohh, így már értek mindent. Ne segítsek? - indultam meg Jb és a szilánkok maradéka felé, majd amint odaértem valaki elkapta a kezemet.
-Ne, ne, hagyd csak. Inkább majd mi megcsináljuk. - engedte el a kezemet idő közben befutott társunk, majd gyorsan felszedték a maradék szilánkokat is. Mi addig vettünk még egy kör kávét, amit már műanyag pohárba kértünk, nehogy megint ilyen baleset történjen. Mikor visszamentünk, a srácok már az asztalnál ülve vártak minket.
-Na, most már nem lesz több ilyen baleset, szóval ne aggódjatok és igyátok meg nyugodtan a kávétokat. - mosolygott mindenkire Jb, majd kezünkbe vettük az italt.
-Te is, hiszen a te kávédat vertem le véletlenül. - mosolygott esetlenül JiYeon a legidősebbre, majd ittunk az italból.
-Na jó, mit akartok ma csinálni? - nézett körbe a társaságon SuBin, mai nap először megszólalva.
-Én csak alszok. Vagy legalábbis mindenképpen pihenek, sok fájdalom csillapító és kávé mellett. - nézett ránk Bam, majd mi is igazat adtunk neki.
-Nem akarunk együtt filmet nézni? - vetettem fel az ötletet.
-Kinél? - nézett körbe a társaságon SuBin.
-Az a legegyszerűbb, ha nálunk, hisz ott 3 ágy van, abból kettő viszonylag nagyobb és elfér rajta két ember is. - néztem rájuk, majd vártam beleegyezésüket. Mikor ez megtörtént, megfogtuk minden holminkat és felvonultunk a második emeleti szobánkba. Amint felértünk már vettem elő a laptopomat és bekapcsoltam.
-Ki akar filmet berakni? - néztem körbe mindenkin. Erre aki csak ott volt a szobában egyszerre álltak meg, majd Jb indult meg a gépem felé. Mivel nem tudtuk úgy helyezni a laptopot, hogy mind a három ágyról látni lehessen gyorsan átrendezve a szobát összetoltuk az ágyakat, majd az ágyak végébe az asztalt, melyre ráraktam a gépem és már indítottuk is el a filmet. Nem tudom mit tettek be, csak a felállást kezdtem el szemlélni. SuBin volt az ágyak bal szélén, mellette JiYeon, utána Jb, majd én következtem és a jobb oldalon BamBam zárta a sort. Elkezdtük nézni a filmet, ami egy lányról meg egy bizonyos játékról szólt. Kb. már a film felénél járhattunk, mikor éreztem valaki kezét a derekamon. Odasandítottam, majd mikor megláttam Bam hosszú ujjait a derekamon lefagytam. Na jó, most ez micsoda?! Kezdek ideges lenni, de inkább a filmre kezdtem el koncentrálni. A vége felé már szinte átkarolta a derekamat. Nyugodtan próbáltam meg kivárni a végét, majd amint ez bekövetkezett felültünk, így Bam keze is eltűnt rólam.
-Ez hihetetlen jó volt. Nagyon tetszett, főleg a vége. - ujjongott JiYeon, majd amint felpattant, olyan gyorsa is esett vissza az ágyra. Még szerencséje volt, hogy az ágy volt ott és nem a föld vagy a polc.
-Hékás, jól vagy? - aggódott érte Jb, majd rögtön segített neki felülni.
-Persze, persze. Csak a másnaposság játszik. - mosolyodott el lágyan, majd magához véve a kávés poharát meghúzta. Mi egymásra néztünk, majd egyszerre kezdtünk el röhögni.
-Na jó, szerintem még mindenkire ráfér egy kis pihi. - nézett rá a társaságra Jaebum.
-Ne nézzünk meg még egy filmet? - vetette fel Bam. Mi helyeslően bólogattunk, majd visszafeküdtünk eredeti pozíciónkba. A mostani filmre egyáltalán nem figyeltem. Csak Bam kezén járt az agyam. Folyamatosan a derekamat simogatta, majd finoman belecsókolt a nyakamba. Ekkor dermedtem le úgy igazán. Mi a franc?! Na jó, valahogyan el kell szabadulnom, vagy rosszabbra is fordulhat az egész. Nagyon gyorsan ki kell találnom valamit.
-Na jó srácok, én egy kicsit most kimegyek levegőre, átha attól elmúlik a fejfájásom. - álltam fel az ágyról, felkaptam a cipőmet és már rohantam is kifelé a szobából. Amint kiléptem a friss levegőre elmúlt a fejfájásom. Kellemes idő volt, így nem fáztam. Leültem az egyik közeli padra majd meredten bámultam kifelé az iskola udvaráról. Már egy jó ideje így lehettem, mikor valaki hátulról átölelve belepuszilt a nyakamba.
-Bam te vagy? - húztam össze magam ijedten.
-Ne aggódj, csak én vagyok.
-Mi a fenét csinálsz? Bam, odabent is mit csináltál? - húzódtam el a karjai közül, majd belenéztem íriszeibe.
-Nem tudom.. Magamat sem értem. De egyben már biztos vagyok. Szeretlek, beléd estem. - nézett rám. Lefagytam. Most komolyan azt mondta, hogy szeret? Belém esett? Na jó, én erre nem vagyok képes. Ahogy volt ott hagytam és berohantam az iskolába. Az első hely ahova menni akartam az egy elhagyatott, félreeső, nyugodt hely volt. Reméltem, hogy a tető megfelelő lesz számomra, így amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. Mikor felértem, szinte már a belemet is kiköptem. Leültem a peremre, majd a lábaimat lengetve figyeltem a tájat. Nem agyaltam semmin és senkin. Túl sok volt nekem ez így egyszerre. Ajj istenem, Bam miért nem tudtál még várni egy kicsit, míg rendeződik minden? Nem tudom meddig lehettem ott, mikor az ajtó nyitódását hallottam. Nem törődtem vele, nem érdekelt.
-Kérlek, mond hogy nem akarsz hülyeséget csinálni. - hallottam meg Bam hangját.
-Nem. Csak most tisztáznom kell az érzéseimet. - néztem ki a fejemből. Nem akartam ránézni. Féltem attól, mit szólna hozzá, ha úgy látna. És én sem akartam au arcát látni, mely a szomorúságot sugározza.
-Tudom, hogy hirtelen ért ez most téged, de kérlek ne haragudj rám. Nem szeretnélek elveszíteni, csak gondoltam, tudnod kell róla hogyan is érzek valójában. De nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod és maradhatunk ugyan olyan barátok, mint azelőtt.
-Nem. Rendesen választ fogok neked adni. Csak kérlek adj egy kis időt még. - néztem rá. Ő csak lehajtott fejjel bámult ki a világba, majd leült mellém a peremre és elkezdte lóbálni a lábát.
-Hé, minden rendben van? - tettem vállára a kezemet, majd mikor felém pillantott láttam a pillanatnyi félelmet a szemében. Tudtam. Válaszomra vár.
-Tudod mit? Vigyél el egy rendes randira, majd meglátjuk a többit. - néztem rá biztatóan, mire olyan nagy vigyor húzódott végig az arcán, hogy azt leírni nem lehet.
-Ezt most komolyan gondoltad?  - csillant fel benne egy halovány reménysugár, melyet nem volt szívem eloltani.
-Igen. - mosolyogtam rá bátorítóan. Ekkor félve elkezdette felém közeledni széttett karokkal. Tudtam. Ölelést akar. Így megadva neki hozzábújtam. Mit ne mondjak, jó érzés mellette lenni. Megnyugtató, kellemes. Pár percig így voltunk, majd elengedtem. Még egy jó darabig beszélgettünk, ám 5 óra körül járhatott az idő, mikor úgy gondoltuk, hogy ideje bemenni. Felérve a szobánkhoz megtaláltuk a három jómadarat egymáson keresztül-kasul feküdve aludtak az összetolt ágyakon. Remek.. Én akkor hol aludjak?!
-Franc... - néztem rájuk, végül beletúrva hajamba és megigazítva odabattyogtam a fotelhez, betakartam magam és úgy akartam volna elaludni, ám ezt egy bizonyos személy nem engedte.
-Inkább gyere át hozzánk. - kezdett el beszélni halkan, majd amint meglátta furcsa tekintetem rögtön védekező pózt vett fel.
-Csak gondoltam kényelmesebb lenne neked is ágyban aludni fotel helyett..- kezdte el vakargatni a tarkóját, szemével a földet szuggerálva. Talán még egy picit bele is pirult... Aranyos volt.
-Hát, nem tudom. Mi lesz ha ezekre rányitnak és így találják őket? - néztem aggódva a trióra, majd Bamra.
-Bezárom kívülről az egyik kulccsal, a másikat meg odatesszük az asztalra. Szerintem így semmi bajuk nem lesz. - gondolkodott el a drága, majd saját magának helyeselve bólintott, majd rám vigyorgott. Nem bírtam megállni, hogy ne viszonozzam mosolyát.
-Na jó. Benne vagyok. - néztem fájdalmas vigyorral a a hármasra.
-Szuper. Na, vegyél magadhoz pizsit meg törölközőt és menjünk. - várt rám, majd amint magamhoz kaptam mindent már indultunk is. Mivel féltünk a lelepleződéstől, egy gyors sprint kíséretében bestartoltunk a szobájukba. Amint beértünk magunkra zártuk a szobát és lihegve terültünk el az ágyakon.
-Aludhatsz az én ágyamba. Majd szundizom én Jb hyungéban. - ágyazott meg gyorsan BamBam. Nagyon kis aranyos volt.
-Elmehetek addig zuhanyozni? - kerestem a tekintetét.
-Persze. Ott van balra az ajtó, menj csak be nyugodtan. Így elindultam, s amint beértem már zártam is be az ajtót. Egy gyors zuhany után zártam is le a csapot. megtörölköztem, felöltöztem majd visszamentem a szobába. Mikor kiértem Bam Jb ágyán feküdt és a mobilját nyomkodta.
-Készen vagyok. - hajoltam fölé, majd lágyan rámosolyogva egyenesedtem fel és mentem az ágyához.
-Szerintem aludj, kezd késő lenni így másnaposan, gyorsan lefürdök én is és alszok. - jelentette ki, majd magához kapott egy pólót és egy boxert és már vette is az irányt a fürdőszoba felé. Megvártam míg végez, majd amint megjelent ránéztem az órámra. Kilencet mutatott. Az még nem olyan késő, bár így tényleg nagyon rossz. Bezártuk a szoba ajtaját és fél perccel később már szinte aludtunk is...Szinte aludtunk, ám ekkor olyat éreztem amit eddig még soha. Bam megcsókolt! Azt hitte, hogy alszom és egy lágy csókot nyomott ajkaimra..
-Szép álmokat, Szerelmem! - suttogta, majd visszamenve az ágyhoz bebújt a takaró alá, és már aludt is. Az arcom biztosan vöröslött a meglepődés és a hirtelen jött érzéstől. A hasamban mintha pillangók százai repkedtek volna. A szívem úgy vert, mintha tíz kilométert sprinteltem volna le 2 perc alatt. Alig bírtam megnyugtatni magamat. Durván fél óra kellett, míg kellően megnyugodva el bírtam aludni...

2. Az est

-Kedves Gólyák.-szólalt meg a vén szőke. Már most nem tetszik nekem.- Üdvözlök mindenkit a Hansei Akadémián. Remélem kellemes lesz számotokra az itt elkövetkezendő 4 év. Mivel péntek van, és csak hétfőn kezdődik a tanítás holnap este 10 óráig szabad járás van a kollégiumból ki-és be. Viszont, vasárnap este 8 óra után már tilos elhagyni a lakhelyetek környékét vagy az iskolát, mely megszegése igazgatóit, vagy rosszabb esetben kicsapást vonhat maga után. Így hát kérek mindenkit jól gondolja meg mikor megy el erről a helyről. Továbbá, amint befejeztem a mondandómat az ajtónál álló segítők - tekint feléjük, és szavai nyomatékosítása képen még kezével is odamutat - kifele menet kezetekbe fogják adni név és szak szerint a terem- és órarendeteket. Így kérek mindenkit, hogy ne tolakodjunk majd, hanem várjuk ki türelemmel míg sorra kerülünk. Végezetül, bárkinek bármilyen problémája akad nyugodtan szóljanak az itt látható segítőknek, ugyan is ők a diák prefektusok, kik ugyan úgy a kollégiumban laknak és baj esetén őket kell elsőként értesíteni. Kérek minden kedves gólyát, hogy első óráján a szakvezető tanárával beszélje meg ki lesz az a két ember, ki eljár majd a DÖK gyűléseire és segíti ünnepeinket saját, színes ötleteivel. Én ezzel befejezném mondandómat, és induljon az új tanév.- majd mindenki elkezdett tapsolni, de volt egy sanda gyanúm, hogy nem az eljött évkezdés késztette erre őket, hanem az igazgatónő beszédének befejezése. Mi is tapsoltunk, majd mikor megláttam lent a tömeget egy kisebb grimasz ült ki az arcomra.
-Mi baj NaNa? - nézett rám SuBin.
-Nézz le és megtudod.- fordítottam el a fejem és inkább fürkésztem a mellettünk ülő két srácot. Mi tagadás, helyes volt mindkettő.
-Srácok, ha szabad kérdeznem, hány évesek vagytok? - néztem rájuk, majd elkezdtek mosolyogni.
-BamBam 19, én 22 vagyok. - felelt Jb.- És ti? Ki hány éves? - kíváncsiskodott most már Jb is.
-Én 18 vagyok. - nézett ránk JiYeon. - Ti?- fordult felém.
-SuBin 18, én 19 vagyok. - válaszoltam.
-Annyi vagy mint én! - vigyorgott rám Bam idétlenül. Aranyos volt így... Várjunk, miken agyalok én?! Na jó, inkább hagyjuk még mielőtt el nem kezdek filozofálni. Inkább rámosolyogtam.
-Na, kezd egy kicsit ritkulni a tömeg, szerintem ideje lenne indulni. - nézett le SuBin, majd mind egyetértve vele elindultunk. Mire szép lassan lebattyogtunk, alig páran maradtunk, így hamar megkaptuk a beosztásokat és már indultunk is a kolesz felé.
-Skacok, este mikor és hol találkozzunk? - nézett JiYeon körbe, majd megállapodott a szeme rajtam, mintha tőlem várná a megoldást.
-Szerintem legyen este 7 és itt a nagyterem ajtaja előtt. - nézett ránk SuBin. Na jó, ez nagyon fura volt most...
-SuBin, te mióta tudsz gondolkozni? - néztem rá tettetve értetlenségemet, majd vigyorogva kezdtem el rohanni a folyosón előle.
-Na csak várj, ha elkaplak neked véged van NaNa! - kiálltja,miközben rohan utánam. Ezzel csak egy aprócska gond van. Sokkal magasabb mint én, hosszúak a lábai és iszonyat gyors. Így hát jobbnak láttam visszamenekülni és bebújni a két fiú háta mögé. Mikor odaértem Bam már készségesen tárta szét a karját védekezően, mintha olvasott volna a fejemben. Már nem bírtam volna futni, így ha most valahogy el is kap nekem annyi.
-Ezt még megkeserülöd drága barátnőm...- lihegett ő is nagyokat, majd mikor egymásra néztünk, szinte egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Nagy nehezen össze kaparva magamat kibújtam védelmezőm mögül, majd odamentem az idiótához és jó szorosan megöleltük egymást.
-Tudod, hogy szeretlek te dilis. - néztem tettetett komolysággal a szemébe.
-Én is téged hülye gyerek.- vigyorgott, majd megint elkezdtünk nevetni. Mikor végre vissza nyertük régi önmagunkat és a többiekre néztünk, kicsit meglepődtünk. Mindhárman értetlen fejjel néztek ránk, így eléggé vicces arcot produkálva. Alig bírtam ki, hogy megint el ne kapjon a röhögőgörcs, de végül megálltam. Ám amint láttam SuBin sem volt másképpen.
-Megmaradtok? - tért észhez elsőként Jb, mire a másik kettő is észbe kapott.
-Persze, bocsi. - vigyorogtam rájuk.
-Na menjünk készülődni, mert soha nem leszünk készen este 7-re.
-Már aki..- néztem rá SuBinra.
-Jó, igen, tudom lassan készülök el egy ilyen eseményre na. Úgy hogy ti mentek először a fürdőbe, mert nekem ott kell vagy egy óra.
-Jesszus.... Ennyit azért még Bam sem készülődik. - röhögött haverján az idősebbik.
-Na-na hyung. Te beszélsz? Te is tök lassú vagy. Nálatok ki a leggyorsabb?- nézett ránk Bam csodaszép szemeivel.
-Hát mivel még nem tudjuk, hogy JiYeonnak mennyi idő kell, így ezt most nem tudjuk megmondani. Majd este kiderül. - nézek rájuk biztatóan.
-Rendi. Na de menjünk. - s már meg is indultunk mindannyian. Mikor felértünk a másodikra, elköszöntünk és ki-ki ment a saját szobájába.Beérve rögtön a szekrényemhez mentem, hogy keressek valami alkalomhoz illő öltözéket. Mivel még csak szeptember eleje volt, az enyhe idő csak még jobban kedvezett nekünk. De egyikünk sem tudott dönteni, így hát elkezdtük átnézni egymás cuccait, hogy összerakjunk mindhármunknak valami ide illő szettet. Végül sikerült összehoznunk. Farmer és fehér színű anyagok keverékét választottuk.

Mivel JiYeon fázós típus volt, így övé lett a hosszú farmer-pántos fehér blúz. SuBin utálja a szoknyát, így ő egy fehér farmer rövidnadrág, és egy farmer anyagú blúz mellett voksolt. Míg nekem maradt egy lengébb és egyszerű változat, fehér ruha hozzá egy farmer dzseki. JiYeon és SuBin tornacipőt, én viszont magassarkút vettem fel. És persze nem maradhattak el a kiegészítők és a smink sem. Mire mindennel készen lettünk nyugtáztuk magunkban, hogy még csak fél 7, így szép lassan elindultunk a megbeszélt helyre. Mint menet közben kiderült, hármunk közül én vagyok a leggyorsabb, JiYeon van középen, és nem meglepő módon SuBin az utolsó helyen. Mikor leértünk 6:50- et mutatott a telefonom kijelzője. Egész korán itt voltunk, így már csak a két srácot kellett megvárnunk, és mehettünk is... Már 7:10 is elmúlt, mire megláttuk őket a folyosó végén felénk sietni. Mikor elénk értek mind a ketten lefagytak. Nyitott szájjal bámultak meg minket, majd gyorsan felrázva magukat néztek végre szemünkbe.
-Hű lányok, kitettetek magatokért. - nézett ránk elismerően BamBam.
-Gyönyörűek vagytok. - csatlakozott fiatalabb társához Jb is.
-Köszönjük. - néztem a két srácra, majd éreztem, ahogy két barátnőm pirulva pásztázza a földet. Így hát gyorsan megtörtem az idő közben beállt csendet.
-Akkor hova is megyünk ma este?- néztem a személyre, ki meg lett bízva a hely megmutatásával.
-Majd meglátjátok, ha odaértünk. Induljunk. - s ezzel a lendülettel belevetettük magunkat az estébe.
 Jb szerint itt van a közelben, sétálva kb. 15 perc, ám mivel én magassarkúban voltam és kímélni akartak buszra szálltunk, és mentünk két megállót a megfelelő leszállási lehetőségig. Libasorban lekászálódtunk a járműről, majd egy hatalmas szórakozóhely előtt találtuk magunkat. Talán csak egy baj volt az egésszel. Csakis törzsvendégek mehettek be, vagy akik sokat fizettek. Mivel mi egyik kategóriába sem tartoztunk kérdőn néztem a "bűnös" felé.
-Jb. Miért ide hoztál minket? Hisz' ide mi soha az életbe nem fogunk bejutni. - néztem rá szomorúan.
-Csak gyertek utánam. - s már indult is meg az ajtó felé. Mi meg szépen csendben követtük őt. Mikor odaértünk a biztonsági őrhöz megálltunk egy pillanatra.
-Velem vannak. - mutatott ránk kedves barátunk, majd engedtek is be minket. Na jó most vagy csak álmodom, vagy tényleg bejutottam egy nagyon menő helyre. De amint beértünk, megütötte a fülemet a hangos zene, a táncolók hangos sikolyai, amivel a DJ tudtára adták, hogy mennyire jól keveri a számokat. Beljebb érve szinte alig lehetett már férni, annyira teli volt a hely. A táncparketten mindenki a lehető legjobb és számára legmegfelelőbb formáját hozta, míg voltak akik a félig-meddig elkerített boxokban ültek és ivás mellett próbáltak értelmesen csevegni, eredménytelenül. Körbe néztünk jó párszor, átha akad még üres box, de csalódnunk kellett. Majd hirtelen egy kezet éreztem meg csuklómra fonódni. Felnéztem, hogy lássam a kéz tulajdonosát, mikor Jb vigyorgott vissza rám. Megnyugodtam, legalább nem valami idegen akaszkodott rám.
-Hé, fogd meg a többiek kezét, nehogy elvesszenek és menjünk.- utasított, majd hátra fordulva mondtam el Jb szavait és már indultunk is. Egyre csak beljebb húzott minket kis vezetőnk, mikor egy ajtóhoz érve újabb kidobóval álltunk szemben. Jb intett neki, majd az engedelmesen beütve a kódot kitárta előttünk az ajtót. Na jó, amint bent vagyunk muszáj lesz rákérdeznem erre az egészre. Egy folyosóra értünk, ahol két oldalról kisebb szobák nyíltak és pókerjátszma vagy éppen egy pénzes pasinak való táncolás folyt. A folyosó végére érve bementünk a leghátsó szobába, melyben nem egy, hanem vagy 10 féle ülőalkalmatosság volt. Középen egy nagy asztal, rajta már kikészítve 5 pohárban valamilyen folyadék.
-Na itt is lennénk. - néz ránk vigyorogva Jb. Mivel az ajtók nagyjából kizárják a kinti zenét, nem kellett ordítania, mint a táncparkettnél.
-Ezt hogy tudtad elintézni??- nézek rá hitetlenkedve.
-Az egész a....-kezdett bele mondandójába, mikor valaki kinyitotta az ajtót és tárt karokkal kezdett felénk lépegetni.
-Üdvözöllek benneteket az Octagonban. Én lennék a tulajdonos, Lee Han Chil, de nyugodtan szólítsatok Chunjinak. -  néz körbe rajtunk vigyorogva, majd mikor rápillant Jbre, még nagyobb vigyor terül el az arcán.
-Jb! - ejti ki a nevet a száján és meg sem várva a reakciót már barátunk nyakán csüng.
-Ajj, Chunji eressz el. Mindig rám akaszkodsz ha ide jövök.
-Sorry. - kezdi angolul...  -Nem tehetek róla, ritkán látom az én egyetlen gyermekkori haveromat. -... majd fejezi be saját nyelvén egy vállba bokszolás mellett.
-Jó, igaz de nyugodj le és engedj el most már. - nézett a szemébe Jb, majd szinte már könyörögve tekintett felénk, hogy segítsünk rajta.
-Öhm... Bocsi, ha megzavarok valamit, de megtudhatnánk mi folyik itt? - néztem rájuk, majd meg vártam míg a tulaj elereszti hyungot és leül a fotelba.
-Drága barátom délután azzal állt elő, hogy ma igénybe venné az egyik kisebb szobánkat pár barátjával, hogy nyugodtabban szórakozhassanak, így hát elő készíttettem nektek ezt a helységet. Remélem megfelel. És kielégítő volt a válaszom. - tekintett rám vigyorogva, mire csak bólintottam egyet.
-Na de nem is zavarok tovább, nekem is vendégeim vannak, csak beugrottam megnézni benneteket. Ha bármi kell Jb tudja hol találtok meg. - kacsintott ránk, majd kint is volt a szobából.
-Azta, ezt nekem miért nem mesélted? Jöhettünk volna már többször is ide. - gondolkodott el egy pillanatra Bam.
-Magam sem tudom, de az biztos, hogy ma ingyen lesz a pia. - vigyorodott el, majd nyúlt is a kihelyezett poharak irányába. Mi is így tettünk majd koccintás után le is húztuk annak tartalmát. Amint le ért a gyomromba a folyékony gyönyör elkezdte marni a torkomat az alkohol. Nem tudom mi lehetett az, de tuti, hogy többet nem iszok ilyet.
-Srácok nem tudom mi a szar volt ez, de ilyet többet ne.- néztem Jb hyung szemébe, majd ittam rá energia italt.
-Na srácok, mit csináljunk? - nézett ránk értelmesen Bam. Mindannyian elkezdtünk gondolkozni, mire JiYeon hirtelen felpattant.
-Igyunk még egyet és menjünk ki táncolni. - örült meg a hirtelen jött ötletének. Egymásra néztünk, majd elröhögtük magunkat. Gyorsan letoltunk még egy menetet, majd kaptunk egy kis kártyát, mellyel egyedül is vissza tudtunk jönni, ha akartunk. És már indultunk is a zene irányába. Amint kiléptünk az ajtón hirtelen sötétebb lett, melyet megtört egy-egy fénycsóva, mely a közönséget pásztázta. A DJ kitesz magáért, mi tagadás. Jb és Bam egyre csak mentek beljebb, mi meg csak követtök őket. Kb. a terem közepénél járhattunk, mikor egy újabb remix került elő, mi meg elkezdtünk rá táncolni. Durván 1 óráig folyamatosan nyomattuk, mikor szóltam a többieknek, hogy megyek iszok valamit. Amit a pulthoz értem felmutattam a kis kártyát - melyről menet közben kiderült, hogy ingyen italra is feljogosít - és már rendeltem is a rövidet. Amíg a pultos kitöltötte nekem szétnéztem. Nagyon sokan voltak. Mindenki feloldódva táncolt, nevetett azzal a társasággal, akivel jött. Majd csak annyit hallottam, hogy mögülem megszólalt a srác és már húztam is le a felest. Visszafordulva megpillantottam egy, a pult felé tartó, fekete hajú srácot. Egész helyes volt, majd amint észre vette, hogy őt bámulom odajött hozzám.

-Szia. - ült le mellém, majd rám villantotta ezer wattos mosolyát. Szívdöglesztő volt.
-Hali. - mosolyogtam rá.
-Ki vagy szépségem? - kérdezte meg, miközben végigtekintett rajtam, és kinézetem miatt egy elismerő fütty hagyta el száját.
-Kim NaNa, a Hansei akadémián kezdtem most. És nekem kihez van szerencsém?
-Na várj csak. Most kezdtél a Hanseiben? - lepődött meg.
-Ühüm, miért?
-Milyen szakon vagy?
-Ének és tánc. Na de most már te jössz, legyél jó kisfiú és válaszolj szépen. - húztam végig ujjamat álla vonalán, majd csak mosolyogva vártam válaszát.
-Nahát, dögös vagy, mikor ilyeneket mondasz....Ez tetszik. - kezdett még jobban vigyorogni. Én meg nevetve megráztam picit fejemet, majd szememet ismét rajta legeltettem.
-Na, akkor bemutatkozom én is, ha már kegyed megtette. - nézett rám komolyan, majd elnevettük magunkat. -A nevem Min Yoon Gi, de mindenki csak Sugának hív. Másodéves vagyok a Hansei akadémián rap szakon. Ja és 23 éves. - vigyorgott rám, majd fordult is a pultoshoz, és rendelt nekünk két felest. Amint megkaptuk, már küldtük is le egy koccintás után.
-Nem is láttalak ma az évnyitón. Bár mondjuk elég sokan voltunk, szóval nem is csodálom. - kezdtem el gondolkozni saját hülyeségemen. Hát igen, kezdett kicsit beütni a pia.
-Még egy kör? - nézett rám, majd meg sem várva válaszom rendelte is a következő kört. Gyorsan legurítottuk, majd elkapta a kezemet, és behúzott magával a táncparkett közepére. Épp elég ital volt bennünk a feloldódáshoz, így nagyon gyorsan elkezdtünk táncolni gátlások nélkül. Hihetetlenül jó mozgása van Yoonginak, szinte elvesztem a táncát nézve. Olyan szinten feledkeztem bele, hogy mikor magamhoz tértem, már előtte táncoltam nem épp valami finom módon. Majd mögém jött, és átkarolva táncoltunk tovább. Durván 2 óra táncolás után már kezdett kicsit kitisztulni a fejünk, így elmentünk egy újabb körre. Ám mikor odaértünk a pulthoz meglepve konstatáltam, hogy a banda - kikkel érkeztem - éppen ott ivott jóízűen és nevetve.
-Srácok, kit látnak szemeim, visszatért hozzánk..- röhögött SuBin, de már alig bírta tartani magát. Hát igen, aki nem nagyon bírja az alkoholt, az ne igyon.
-Hééé, Yoongi hyung, régen találkoztunk. - pacsizott le Bam Sugával, majd őt követte Jb is
-Ti ismeritek egymást?- néztem rájuk magyarázatot várva.
-Csak egy kicsit. Vannak közös óráink. - nézett rám választ adva Bam.
-Már értek mindent.
-Amúgy te eddig merre jártál? - fordult felém JiYeon, ki eddig a táncparkettet bámulta.
-Megismerkedtem Sugával, majd elmentem vele táncolni.
-Vagy úgy...- majd ismét a táncolókat pásztázta szemeivel.
-Na, én hagylak titeket, nekem lett egy kis dolgom.- tette el időközben elővett telefonját Suga, majd egy ölelés keretében elment. Mi még megittunk egy felest, beszélgettünk kicsit, majd az idő túlságosan is gyorsan haladt, így már hajnal 3-at mutatott az óra. Nagy nehezen össze szedtük magunkat, majd el is indultunk vissza a kollégiumba. Szerencsére, mivel most még nem zárják le a kollégiumot, így könnyedén beengedtek minket. Felbattyogtunk a másodikra, majd mindannyian bementünk a szobáinkba. Úgy ahogy voltunk borultunk be az ágyba, majd fél perc se telt bele de mi már aludtunk...

1. Ismerkedés, vagy már barátság?

Elindultunk. Fák suhantak el mellettünk, ezzel össze mosva a tájat csodás képet alkotott. Bámultam kifelé a kocsiból és gyönyörködtem a látványban. Durván 1 óra múlva apám leállította a motort.
-Megérkeztünk. - szólt hátra majd SuBinnel egyszerre pattantunk ki a járműből. Kihalásztuk a csomagokat és már ott álltunk a nagykapu előtt. Életem ebben a percben fog meg változni, éreztem. Elköszöntem fateromtól és bementünk. Egy tágas aulában találtuk magunkat. Szép, díszített márvány oszlopok sorakoztak két oldalt a nagy faszárnyas ajtó mentén. Sokan voltunk odabent. És mind gólyák. Mindannyian értetlenül kerestük, hogy hova is kéne mennünk, mikor megláttam egy fali újságot a jobb oldali folyosón kicsit beljebb. Megindultam felé majd meg is láttam a szoba beosztásokat. SuBin meg csak követett..
-Nézd hárman leszünk egy szobában te, én és egy bizonyos Park JiYeon. Második emelet 15 - ös szoba. Lassacskán menjünk, hisz az eligazítás előtt le kéne pakolnunk. - szóltam oda neki, majd meg indultunk. Próbáltuk magunkat áttörni a tömegen kisebb-nagyobb sikerekkel. Már majdnem kiértünk, mikor megbotlottam valaki lábában és pofára estem..
-Jesszus, ne haragudj. - nyújtotta kezét, hogy felsegítsen.
-Semmi gond. - mosolyogtam rá, majd elfogadtam az ajánlatát, miszerint segít felkelni a földről.
- Kunpimook Bhuwakul vagyok, de mindenki csak BamBam-nak hív.

-Szia, Kim NaNa. - ráztunk kezet, majd annyira elmélyedtem szemében, hogy barátnőm irdatlan röhögése rántott vissza a való világba.
-Öhm.. - pirultam el. - Mi megyünk, majd még találkozunk, szioo. - intettem, majd mentünk is fel a másodikra. Sok a lépcső, nehéz a bőrönd és sehol egy lift. Remek... Fighting NaNa! Sikerül feljutnotok. Mikor az első lépcső fordulóhoz értünk már nem éreztük a lábunkat. És ahogy felnéztem még 3 forduló hátra volt.
-SuBin, nem bírom. - küszködtem a súlyos bőröndömmel.
-Én se nagyon, de kibírjuk. - majd megindultunk tovább. Mikor már a második forduló felénél jártunk meginogtam a hirtelen erő vesztéstől és hátra zuhantam. Hirtelen jött az egész így csukott szemmel vártam a becsapódást. Helyette valami megfogott. Vagy inkább valaki. Mikor kinyitottam szemeimet két gyönyörű szép barna írisszel találtam szembe magam. Csodálkozásomból a szeménél is szebb hangja zökkentett ki.
-Jól vagy? - segített felegyenesedni, majd elém állt. Huuu, milyen magas! Szinte egy teljes fej is meg volt közöttünk.
-Öhm.. Persze... Köszi, hogy megint segítettél.. - tekintettem le a földre elpirulva.
-NaNa, menni kéne tovább vagy sose érünk fel. - szólt hátra barátnőm, majd próbált elindulni.
-Köszi még egyszer a segítséget. - s már rángattam is tovább bőröndöm.
-Várj, hagy segítsek. - s megfogta az enyémet is az övé mellett és felhúzta a második emeletre.
-Melyik a ti szobátok?
-A 15-ös.
-Na gyerünk. - s már bent is volt a szobánkban.  Mikor én is utolértem megpillantottam szobatársunk meglepődött arcát.
-Öhm.. Szia, Kim NaNa vagyok. Örvendek a találkozásnak.- hajoltam meg illendően. 
-Szia, Park JiYeon.- biccentett, majd nyomkodta tovább a telefonját. Szép arca és haja volt.

-Mindjárt vissza jövök, csak segítek barátnődnek is.- közölte velem Bam s már kint is volt az ajtón. Pár perc elteltével meg is jelent barátnőmmel az oldalán.
-Meg is vagyunk.- mosolygott ránk.
-Köszönjük!- hajoltunk meg egyszerre.
-A ti szobátok hol van?- bukott ki belőlem a hirtelen kérdés.
-A folyosó másik oldalán, a 28-as szoba. - nézett szemeimbe, mire majdnem elájultam.
-Szerintem kezdjetek el berendezkedni, mert fél óra és eligazítás. -szólt hozzánk Ji Yeon.
-Rendben, köszi, hogy szóltál.- biccentettem.
-Én is megyek kipakolok, még látjuk egymást!- intett BamBam, majd kint is volt a szobánkból. Gyorsan befoglaltam az ablak melletti ágyat, míg SuBin rá nem veti magát. Bepakoltam a ruháimat a szekrénybe meg minden egyéb tisztálkodási szert is elhelyeztem a fürdőszobán belül. Mire mindennel készen lettem pont SuBin is már csak az ágyon ülve nyomkodta a telefonját, mikor megszólalt a folyosókon elhelyezett hangszórók egyike:
-Kedves első évesek! Kérlek benneteket, fáradjatok a nagyterembe az eligazításra. Itt mindenki megtud minden fontos és hasznos információt a továbbiakkal kapcsolatban és a segítők kiosztják a terem- és órarendeket. Kérlek benneteket mindenki legyen itt 5 percen belül!- ezzel elhallgatott a hangos bemondó. Összenéztünk hárman majd amilyen gyorsan csak lehetett úgy rohantunk ki a kis kuckónkból, majd le a lépcsőn. Az aulában nem volt senki és már csak két percünk volt megtalálni a nagytermet, mikor megláttam egy ismerős alakot. Miért botlok bele folyton az elmúlt 2 órában?!
-BamBam!!- kiáltottam oda neki, mire a srác megpördült tengelye körül. Gyorsan odaszaladtunk hozzájuk, majd nagy nehézkesen kinyögtem mondandómat:
-Te tudod.. hol van... a nagyterem?- lihegtem, miközben beszéltem.
-Gyertek velünk, mi is oda tartunk.- mosolygott ránk a mellette álló srác. Nem tagadom, ő is rohadt helyes volt, mint Bam.
-Köszi szépen srácok!- vigyorgott JiYeon, majd közösen mentünk a nagyterembe. Mikor beértünk még a lélegzetem is elállt. Minden feldíszítve, még a márvány oszlopok is. Körbenéztem, átha találok még magunknak helyet, mikor megpillantottam a lelátón 5 szabad helyet egymás mellett. SuBinnak megmutattam hova megyek és hogy jöjjenek fel utánam, majd felrohantam lefoglalni őket, nehogy más lecsaphasson rá. Mikor felértem még mindig üres volt, így elfeküdtem az öt ülőhelyen. Ám egy srác megzavarta nyugis kis pihizésnek nem mondható elfoglaltságomat:
-Bocsi, de ez a mi helyünk.- tornyosult fölém a srác, mint egy felhőkarcoló. Mikor felpillantottam megláttam gyönyörű fogsorát. Mosolyát egész életemen át el tudtam volna nézegetni.

Ám ekkor megjelentek a többiek is.
-Köszi, hogy nekünk is foglaltál helyet.- vigyorgott rám BamBam haverja.
-Szóval nem csak úgy elfeküdtél a helyemen.... Merész vagy kislány.- villantotta ki megint fogait.
-Probléma van?- lépett elém Bam védekezően.
-Így már nincs. Mi még látjuk egymást, virágszálam.- kacsintott rám, majd eltűnt a lelátón.
-Ez mi a szar volt?!- nézett rám SuBin.
 -Fogalmam nincs róla. Egyszer csak idejött és azt mondta, hogy ez az ő helye én meg elfoglaltam.... Majd megjelentetek.
 -De jól vagy?- nézett rám a két srác.
-Persze... Amúgy NaNa vagyok.- nyújtottam vigyorogva kezem a fekete hajú srác irányába.
-Szia Im Jae Bum, de hívj nyugodtan Jb-nek.- fogadta el kéznyújtásom.
-Amúgy ha már ilyen jól össze ismerkedtünk nem megyünk el este inni egyett? Megünnepelve ezzel, hogy elkezdődik az egyetem.- vetettem fel az ötletet.
-Benne vagyok.- mondták szinte kórusban mind a négyen.
-Tudok is egy jó helyet innen nem messze.- jött az ötlettel Jb.
 -Na akkor az eligazítás után odakint az aulában megbeszélünk minden további részletet, ugyan is ahogy látom megjött az igazgatónő.- néztem le a lelátóról.
-Rendben, de akkor innentől barátok vagyunk mindannyian, ugye?- nézett körbe JiYeon. Fura volt az arca. Mintha félt volna attól, mit felelünk kérdésére. Így mikor mindannyian igent mondtunk megkönnyebbülni láttam... Majd később rákérdezek. S ekkor meghallottuk az igazgatónő hangját......

~Prológus

-NaNa kész vagy a pakolással? -  ordított be a szobába édesanyám.
-Még nem, miért?
-Egy óra múlva indulni kell.
-Okis... Várj MIII??! - kezdtem el kapkodva össze pakolni. Már alig vártam az indulást. Vár az egyetem és a kollégiumi élet..

Sziasztok NaNa vagyok. Szöul külvárosi lakóihoz tartozom. Nemrég töltöttem be 19. élet évemet, ezáltal idén elkezdődik számomra az egyetem csodás világának megismerése. Össze is pakoltam még gyorsan minden szükséges dolgot, majd levittem a bőröndjeimet a nappaliba. Ekkor csengettek. Gyorsan odaszaladtam az ajtóhoz és kitártam. Megjelent előttem legjobb barátnőm vigyorgó arca, ám a következő pillanatban már a nyakamon lógott.
-Ugye mindent bepakoltál? - nézett rám komoly tekintettel.
-Igen. Elköszöntél szüleidtől?
-Persze. Ja és puszilnak.
-Én is őket. Na de gyere be míg nem indulunk. - húztam be magam után majd bevágtam az ajtót. Becsoszogtam a konyhába és bele akaszkodtam anyám nyakába. - Mindened megvan? - szólt hátra.
-Igen és már le is hoztam mindent.
-Akkor indulhatunk is? - lépett be apa az ajtón.
-Mehetünk. - majd egy puszi keretében elköszöntem édesanyámtól és már kint is voltam az ajtón. Így indultam el álmaim felé...