Sikítva keltem fel. Hiába voltam másnapos, hiába akart szétszakadni a fejem, kitört belőlem a sírás. Hallottam a mocorgást a szobában, de nem foglalkoztam vele. Ekkor valaki átölelt, mire megijedve löktem el magamtól az illetőt.
-Héé, csak én vagyok, BamBam. -néztem két csokibarna íriszbe. -Minden rendben? - nézett rám aggódva. Amint megláttam arcát tudtam. Csak álmomban éltem újra a történteket, nem valójában. Amint tudatosult bennem, újból elkezdtem itatni az egereket. Bam újra átölelt, ám most már nem löktem el magamtól, sőt hozzá is bújtam. Durván fél óráig lehettünk így, mikor kellőképpen lenyugodva húzódtam el tőle annyira, hogy bele tudjak nézni szemeibe.
-Köszönöm. - próbáltam mosolyogni, mely nem igazán ment.
-Jobban vagy már? - nézett rám még mindig aggodalmas szemekkel. Jól esett, hogy ennyire aggódik értem.
-Most már igen. Többiek? - néztem körbe a szobán. Idő közben rájöttem, hogy tök egyedül vagyunk a szobánkban.
-Lent vannak a büfében, esznek és isszák a sok kávét, vagy fájdalom csillapítót vesznek be. - adta le a drótot Bam.
-Uh, az utóbbiból nekem is kellene..- fogtam meg fejemet, mely már nagyon szét akart hasadni.
-Várj egy kicsit, leszaladok hozok meg kaját is. - s már kint is volt az ajtón. Felálltam, odabattyogtam az asztalomhoz és kivettem a fiókból egy zsepit, majd kifújva bele az orrom már dobtam is a kukába. Előkerítettem a tegnapi táskám, mely valamilyen úton-módon bekerült az ágyam alá. Kihalásztam belőle a telefonomat, majd megnéztem kaptam-e értesítést. Meglepve vettem észre, hogy egy tök idegen számról, valaki küldött nekem egy üzenetet még hajnal 3-kor:
"Ne haragudj NaNa, de muszáj volt megszereznem a telefon számod. Szívesen táncolnék veled máskor is, lenne rá lehetőségem?
Suga"
Oké.. Erre nagyon nem emlékszem. Így gyorsan átnéztem telefonomban lévő minden fontos tartalmat, nem hiányzik-e, vagy került-e plusz bele. De szerencsémre minden a helyén volt. Mire mindent leellenőriztem és letettem a telefonomat, megjelent az ajtóban haverom is.
-Megjöttem. - tette le a zacsiba tett péksüteményeket meg fájdalomcsillapítót, majd a két bögre kávét is.
-Előbb igyál egy kis kávét, egyél, és majd később veszel be gyógyszert.
-Rendi. - mosolyogtam rá, s már tömtem is magamba a péksütit. Mire befejeztem elfogyott a kávém is, így gyorsan felálltam és elindultam az ajtó felé, hogy szerezzek még belőle.
-Te hová mész? - nézett rám furán Bam.
-Csak kávéért. - nyúltam a kilincs után.
-Fehérneműben? - húzta fel még jobban szemöldökét. Amint eljutott a tudatomig mit mondott lefehéredtem. Szóval tisztázzuk..... Egész eddig nem volt rajtam csak fehérnemű?! Basszus... Amint észbe kaptam odarohantam a szekrényemhez, kikaptam egy melegítő szettet és már bent is voltam a fürdőben. Ez nagyon gáz, az biztos. Vajon Bam mit gondolhat? Ajjj, tudni se akarom... Gyors öltözködés után nagy nehezen sikerült kinyitnom az ajtót. Azonnal Bambamt kezdtem keresni. Az ágyamon ült kezében egy új pohár kávéval.
-Az honnan van? - néztem rá bociszemekkel. Ő meg arcomat látva elkezdett röhögni.
-Nyaa, min röhögsz? - durcáztam be.
-Cuki volt a fejed előbb. Na de ne durcizz, hoztam neked is. - s már adta is a kezembe a forró csodát. Amint megkaptam már vettem is a számhoz a poharat és ittam belőle. Azonnal felmelegedett a testem a kávétól, így egy hideg borzongás futott végig a hátamon. Összerezzentem, majd már mentem is egy pulcsit keríteni.
-Csak nem fázol? - nézett rám Bam. Mikor ránéztem, aranyosan mosolygott, majd odaszaladt a szekrényemhez, mielőtt még én tehettem volna ezt. Kivette a fekete, belül bundás, kapucnis pulóveremet, majd rám adta.
-Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá lágyan, majd arra eszméltem, hogy Bam ölelésbe vont.
-Öhm.. - pirultam el egy kicsit. -Te mit csinálsz? - néztem fel a szemét keresve, mikor elengedett.
-Próbálok segíteni, hogy minél előbb felmelegedj. - nézett le rám, majd vigyorogni kezdett. Én is mosolyogtam, bár próbáltam leplezni vörös arcomat. Mikor ezt meglátta, hogy miben mesterkedem elvette a kezeimet az arcom elől és belehajolt a képembe.
-Hékás, te meg mi a szart művelsz? - kezdtem el röhögni, majd kicsit arrébb tolva figyeltem őt tovább. Ekkor megfogta az arcomat és csipkedni kezdte.
-Valaki itt elpirult! - kezdett el vigyorogni.
-Héé...Nem is....- próbáltam elbújni, majd miután nem sikerült jobbnak láttam visszavonulót fújni, így amilyen gyorsan csak lehetett kislisszantam a karjai alatt és már rohantam a büfé felé. Mire észbe kapott én már rég lent voltam a büfé bejáratához vezető folyosón, mikor meghallottam egy sikítást. Amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. Nagyon reméltem, hogy nem történt semmi olyan.. Mikor beértem a büfébe, Jb éppen egy bögre darabjait takarítgatta fel a földről. Még szerencse, azt hittem hogy egy élő holt van itt..
-Hát ti meg mi a szart csináltok? - néztem rájuk nagyra nyílt szemekkel, majd amint észrevettek JiYeon már jött is oda hozzám.
-Hát, eléggé másnaposak vagyunk, ahogy elnézem ti is, így mikor kávéztunk véletlenül lelöktem a bögrét és darabokra tört. Jb most épp azt takarítja.
-Ohh, így már értek mindent. Ne segítsek? - indultam meg Jb és a szilánkok maradéka felé, majd amint odaértem valaki elkapta a kezemet.
-Ne, ne, hagyd csak. Inkább majd mi megcsináljuk. - engedte el a kezemet idő közben befutott társunk, majd gyorsan felszedték a maradék szilánkokat is. Mi addig vettünk még egy kör kávét, amit már műanyag pohárba kértünk, nehogy megint ilyen baleset történjen. Mikor visszamentünk, a srácok már az asztalnál ülve vártak minket.
-Na, most már nem lesz több ilyen baleset, szóval ne aggódjatok és igyátok meg nyugodtan a kávétokat. - mosolygott mindenkire Jb, majd kezünkbe vettük az italt.
-Te is, hiszen a te kávédat vertem le véletlenül. - mosolygott esetlenül JiYeon a legidősebbre, majd ittunk az italból.
-Na jó, mit akartok ma csinálni? - nézett körbe a társaságon SuBin, mai nap először megszólalva.
-Én csak alszok. Vagy legalábbis mindenképpen pihenek, sok fájdalom csillapító és kávé mellett. - nézett ránk Bam, majd mi is igazat adtunk neki.
-Nem akarunk együtt filmet nézni? - vetettem fel az ötletet.
-Kinél? - nézett körbe a társaságon SuBin.
-Az a legegyszerűbb, ha nálunk, hisz ott 3 ágy van, abból kettő viszonylag nagyobb és elfér rajta két ember is. - néztem rájuk, majd vártam beleegyezésüket. Mikor ez megtörtént, megfogtuk minden holminkat és felvonultunk a második emeleti szobánkba. Amint felértünk már vettem elő a laptopomat és bekapcsoltam.
-Ki akar filmet berakni? - néztem körbe mindenkin. Erre aki csak ott volt a szobában egyszerre álltak meg, majd Jb indult meg a gépem felé. Mivel nem tudtuk úgy helyezni a laptopot, hogy mind a három ágyról látni lehessen gyorsan átrendezve a szobát összetoltuk az ágyakat, majd az ágyak végébe az asztalt, melyre ráraktam a gépem és már indítottuk is el a filmet. Nem tudom mit tettek be, csak a felállást kezdtem el szemlélni. SuBin volt az ágyak bal szélén, mellette JiYeon, utána Jb, majd én következtem és a jobb oldalon BamBam zárta a sort. Elkezdtük nézni a filmet, ami egy lányról meg egy bizonyos játékról szólt. Kb. már a film felénél járhattunk, mikor éreztem valaki kezét a derekamon. Odasandítottam, majd mikor megláttam Bam hosszú ujjait a derekamon lefagytam. Na jó, most ez micsoda?! Kezdek ideges lenni, de inkább a filmre kezdtem el koncentrálni. A vége felé már szinte átkarolta a derekamat. Nyugodtan próbáltam meg kivárni a végét, majd amint ez bekövetkezett felültünk, így Bam keze is eltűnt rólam.
-Ez hihetetlen jó volt. Nagyon tetszett, főleg a vége. - ujjongott JiYeon, majd amint felpattant, olyan gyorsa is esett vissza az ágyra. Még szerencséje volt, hogy az ágy volt ott és nem a föld vagy a polc.
-Hékás, jól vagy? - aggódott érte Jb, majd rögtön segített neki felülni.
-Persze, persze. Csak a másnaposság játszik. - mosolyodott el lágyan, majd magához véve a kávés poharát meghúzta. Mi egymásra néztünk, majd egyszerre kezdtünk el röhögni.
-Na jó, szerintem még mindenkire ráfér egy kis pihi. - nézett rá a társaságra Jaebum.
-Ne nézzünk meg még egy filmet? - vetette fel Bam. Mi helyeslően bólogattunk, majd visszafeküdtünk eredeti pozíciónkba. A mostani filmre egyáltalán nem figyeltem. Csak Bam kezén járt az agyam. Folyamatosan a derekamat simogatta, majd finoman belecsókolt a nyakamba. Ekkor dermedtem le úgy igazán. Mi a franc?! Na jó, valahogyan el kell szabadulnom, vagy rosszabbra is fordulhat az egész. Nagyon gyorsan ki kell találnom valamit.
-Na jó srácok, én egy kicsit most kimegyek levegőre, átha attól elmúlik a fejfájásom. - álltam fel az ágyról, felkaptam a cipőmet és már rohantam is kifelé a szobából. Amint kiléptem a friss levegőre elmúlt a fejfájásom. Kellemes idő volt, így nem fáztam. Leültem az egyik közeli padra majd meredten bámultam kifelé az iskola udvaráról. Már egy jó ideje így lehettem, mikor valaki hátulról átölelve belepuszilt a nyakamba.
-Bam te vagy? - húztam össze magam ijedten.
-Ne aggódj, csak én vagyok.
-Mi a fenét csinálsz? Bam, odabent is mit csináltál? - húzódtam el a karjai közül, majd belenéztem íriszeibe.
-Nem tudom.. Magamat sem értem. De egyben már biztos vagyok. Szeretlek, beléd estem. - nézett rám. Lefagytam. Most komolyan azt mondta, hogy szeret? Belém esett? Na jó, én erre nem vagyok képes. Ahogy volt ott hagytam és berohantam az iskolába. Az első hely ahova menni akartam az egy elhagyatott, félreeső, nyugodt hely volt. Reméltem, hogy a tető megfelelő lesz számomra, így amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. Mikor felértem, szinte már a belemet is kiköptem. Leültem a peremre, majd a lábaimat lengetve figyeltem a tájat. Nem agyaltam semmin és senkin. Túl sok volt nekem ez így egyszerre. Ajj istenem, Bam miért nem tudtál még várni egy kicsit, míg rendeződik minden? Nem tudom meddig lehettem ott, mikor az ajtó nyitódását hallottam. Nem törődtem vele, nem érdekelt.
-Kérlek, mond hogy nem akarsz hülyeséget csinálni. - hallottam meg Bam hangját.
-Nem. Csak most tisztáznom kell az érzéseimet. - néztem ki a fejemből. Nem akartam ránézni. Féltem attól, mit szólna hozzá, ha úgy látna. És én sem akartam au arcát látni, mely a szomorúságot sugározza.
-Tudom, hogy hirtelen ért ez most téged, de kérlek ne haragudj rám. Nem szeretnélek elveszíteni, csak gondoltam, tudnod kell róla hogyan is érzek valójában. De nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod és maradhatunk ugyan olyan barátok, mint azelőtt.
-Nem. Rendesen választ fogok neked adni. Csak kérlek adj egy kis időt még. - néztem rá. Ő csak lehajtott fejjel bámult ki a világba, majd leült mellém a peremre és elkezdte lóbálni a lábát.
-Hé, minden rendben van? - tettem vállára a kezemet, majd mikor felém pillantott láttam a pillanatnyi félelmet a szemében. Tudtam. Válaszomra vár.
-Tudod mit? Vigyél el egy rendes randira, majd meglátjuk a többit. - néztem rá biztatóan, mire olyan nagy vigyor húzódott végig az arcán, hogy azt leírni nem lehet.
-Ezt most komolyan gondoltad? - csillant fel benne egy halovány reménysugár, melyet nem volt szívem eloltani.
-Igen. - mosolyogtam rá bátorítóan. Ekkor félve elkezdette felém közeledni széttett karokkal. Tudtam. Ölelést akar. Így megadva neki hozzábújtam. Mit ne mondjak, jó érzés mellette lenni. Megnyugtató, kellemes. Pár percig így voltunk, majd elengedtem. Még egy jó darabig beszélgettünk, ám 5 óra körül járhatott az idő, mikor úgy gondoltuk, hogy ideje bemenni. Felérve a szobánkhoz megtaláltuk a három jómadarat egymáson keresztül-kasul feküdve aludtak az összetolt ágyakon. Remek.. Én akkor hol aludjak?!
-Franc... - néztem rájuk, végül beletúrva hajamba és megigazítva odabattyogtam a fotelhez, betakartam magam és úgy akartam volna elaludni, ám ezt egy bizonyos személy nem engedte.
-Inkább gyere át hozzánk. - kezdett el beszélni halkan, majd amint meglátta furcsa tekintetem rögtön védekező pózt vett fel.
-Csak gondoltam kényelmesebb lenne neked is ágyban aludni fotel helyett..- kezdte el vakargatni a tarkóját, szemével a földet szuggerálva. Talán még egy picit bele is pirult... Aranyos volt.
-Hát, nem tudom. Mi lesz ha ezekre rányitnak és így találják őket? - néztem aggódva a trióra, majd Bamra.
-Bezárom kívülről az egyik kulccsal, a másikat meg odatesszük az asztalra. Szerintem így semmi bajuk nem lesz. - gondolkodott el a drága, majd saját magának helyeselve bólintott, majd rám vigyorgott. Nem bírtam megállni, hogy ne viszonozzam mosolyát.
-Na jó. Benne vagyok. - néztem fájdalmas vigyorral a a hármasra.
-Szuper. Na, vegyél magadhoz pizsit meg törölközőt és menjünk. - várt rám, majd amint magamhoz kaptam mindent már indultunk is. Mivel féltünk a lelepleződéstől, egy gyors sprint kíséretében bestartoltunk a szobájukba. Amint beértünk magunkra zártuk a szobát és lihegve terültünk el az ágyakon.
-Aludhatsz az én ágyamba. Majd szundizom én Jb hyungéban. - ágyazott meg gyorsan BamBam. Nagyon kis aranyos volt.
-Elmehetek addig zuhanyozni? - kerestem a tekintetét.
-Persze. Ott van balra az ajtó, menj csak be nyugodtan. Így elindultam, s amint beértem már zártam is be az ajtót. Egy gyors zuhany után zártam is le a csapot. megtörölköztem, felöltöztem majd visszamentem a szobába. Mikor kiértem Bam Jb ágyán feküdt és a mobilját nyomkodta.
-Készen vagyok. - hajoltam fölé, majd lágyan rámosolyogva egyenesedtem fel és mentem az ágyához.
-Szerintem aludj, kezd késő lenni így másnaposan, gyorsan lefürdök én is és alszok. - jelentette ki, majd magához kapott egy pólót és egy boxert és már vette is az irányt a fürdőszoba felé. Megvártam míg végez, majd amint megjelent ránéztem az órámra. Kilencet mutatott. Az még nem olyan késő, bár így tényleg nagyon rossz. Bezártuk a szoba ajtaját és fél perccel később már szinte aludtunk is...Szinte aludtunk, ám ekkor olyat éreztem amit eddig még soha. Bam megcsókolt! Azt hitte, hogy alszom és egy lágy csókot nyomott ajkaimra..
-Szép álmokat, Szerelmem! - suttogta, majd visszamenve az ágyhoz bebújt a takaró alá, és már aludt is. Az arcom biztosan vöröslött a meglepődés és a hirtelen jött érzéstől. A hasamban mintha pillangók százai repkedtek volna. A szívem úgy vert, mintha tíz kilométert sprinteltem volna le 2 perc alatt. Alig bírtam megnyugtatni magamat. Durván fél óra kellett, míg kellően megnyugodva el bírtam aludni...
-Az honnan van? - néztem rá bociszemekkel. Ő meg arcomat látva elkezdett röhögni.
-Nyaa, min röhögsz? - durcáztam be.
-Cuki volt a fejed előbb. Na de ne durcizz, hoztam neked is. - s már adta is a kezembe a forró csodát. Amint megkaptam már vettem is a számhoz a poharat és ittam belőle. Azonnal felmelegedett a testem a kávétól, így egy hideg borzongás futott végig a hátamon. Összerezzentem, majd már mentem is egy pulcsit keríteni.
-Csak nem fázol? - nézett rám Bam. Mikor ránéztem, aranyosan mosolygott, majd odaszaladt a szekrényemhez, mielőtt még én tehettem volna ezt. Kivette a fekete, belül bundás, kapucnis pulóveremet, majd rám adta.
-Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá lágyan, majd arra eszméltem, hogy Bam ölelésbe vont.
-Öhm.. - pirultam el egy kicsit. -Te mit csinálsz? - néztem fel a szemét keresve, mikor elengedett.
-Próbálok segíteni, hogy minél előbb felmelegedj. - nézett le rám, majd vigyorogni kezdett. Én is mosolyogtam, bár próbáltam leplezni vörös arcomat. Mikor ezt meglátta, hogy miben mesterkedem elvette a kezeimet az arcom elől és belehajolt a képembe.
-Hékás, te meg mi a szart művelsz? - kezdtem el röhögni, majd kicsit arrébb tolva figyeltem őt tovább. Ekkor megfogta az arcomat és csipkedni kezdte.
-Valaki itt elpirult! - kezdett el vigyorogni.
-Héé...Nem is....- próbáltam elbújni, majd miután nem sikerült jobbnak láttam visszavonulót fújni, így amilyen gyorsan csak lehetett kislisszantam a karjai alatt és már rohantam a büfé felé. Mire észbe kapott én már rég lent voltam a büfé bejáratához vezető folyosón, mikor meghallottam egy sikítást. Amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. Nagyon reméltem, hogy nem történt semmi olyan.. Mikor beértem a büfébe, Jb éppen egy bögre darabjait takarítgatta fel a földről. Még szerencse, azt hittem hogy egy élő holt van itt..
-Hát ti meg mi a szart csináltok? - néztem rájuk nagyra nyílt szemekkel, majd amint észrevettek JiYeon már jött is oda hozzám.
-Hát, eléggé másnaposak vagyunk, ahogy elnézem ti is, így mikor kávéztunk véletlenül lelöktem a bögrét és darabokra tört. Jb most épp azt takarítja.
-Ohh, így már értek mindent. Ne segítsek? - indultam meg Jb és a szilánkok maradéka felé, majd amint odaértem valaki elkapta a kezemet.
-Ne, ne, hagyd csak. Inkább majd mi megcsináljuk. - engedte el a kezemet idő közben befutott társunk, majd gyorsan felszedték a maradék szilánkokat is. Mi addig vettünk még egy kör kávét, amit már műanyag pohárba kértünk, nehogy megint ilyen baleset történjen. Mikor visszamentünk, a srácok már az asztalnál ülve vártak minket.
-Na, most már nem lesz több ilyen baleset, szóval ne aggódjatok és igyátok meg nyugodtan a kávétokat. - mosolygott mindenkire Jb, majd kezünkbe vettük az italt.
-Te is, hiszen a te kávédat vertem le véletlenül. - mosolygott esetlenül JiYeon a legidősebbre, majd ittunk az italból.
-Na jó, mit akartok ma csinálni? - nézett körbe a társaságon SuBin, mai nap először megszólalva.
-Én csak alszok. Vagy legalábbis mindenképpen pihenek, sok fájdalom csillapító és kávé mellett. - nézett ránk Bam, majd mi is igazat adtunk neki.
-Nem akarunk együtt filmet nézni? - vetettem fel az ötletet.
-Kinél? - nézett körbe a társaságon SuBin.
-Az a legegyszerűbb, ha nálunk, hisz ott 3 ágy van, abból kettő viszonylag nagyobb és elfér rajta két ember is. - néztem rájuk, majd vártam beleegyezésüket. Mikor ez megtörtént, megfogtuk minden holminkat és felvonultunk a második emeleti szobánkba. Amint felértünk már vettem elő a laptopomat és bekapcsoltam.
-Ki akar filmet berakni? - néztem körbe mindenkin. Erre aki csak ott volt a szobában egyszerre álltak meg, majd Jb indult meg a gépem felé. Mivel nem tudtuk úgy helyezni a laptopot, hogy mind a három ágyról látni lehessen gyorsan átrendezve a szobát összetoltuk az ágyakat, majd az ágyak végébe az asztalt, melyre ráraktam a gépem és már indítottuk is el a filmet. Nem tudom mit tettek be, csak a felállást kezdtem el szemlélni. SuBin volt az ágyak bal szélén, mellette JiYeon, utána Jb, majd én következtem és a jobb oldalon BamBam zárta a sort. Elkezdtük nézni a filmet, ami egy lányról meg egy bizonyos játékról szólt. Kb. már a film felénél járhattunk, mikor éreztem valaki kezét a derekamon. Odasandítottam, majd mikor megláttam Bam hosszú ujjait a derekamon lefagytam. Na jó, most ez micsoda?! Kezdek ideges lenni, de inkább a filmre kezdtem el koncentrálni. A vége felé már szinte átkarolta a derekamat. Nyugodtan próbáltam meg kivárni a végét, majd amint ez bekövetkezett felültünk, így Bam keze is eltűnt rólam.
-Ez hihetetlen jó volt. Nagyon tetszett, főleg a vége. - ujjongott JiYeon, majd amint felpattant, olyan gyorsa is esett vissza az ágyra. Még szerencséje volt, hogy az ágy volt ott és nem a föld vagy a polc.
-Hékás, jól vagy? - aggódott érte Jb, majd rögtön segített neki felülni.
-Persze, persze. Csak a másnaposság játszik. - mosolyodott el lágyan, majd magához véve a kávés poharát meghúzta. Mi egymásra néztünk, majd egyszerre kezdtünk el röhögni.
-Na jó, szerintem még mindenkire ráfér egy kis pihi. - nézett rá a társaságra Jaebum.
-Ne nézzünk meg még egy filmet? - vetette fel Bam. Mi helyeslően bólogattunk, majd visszafeküdtünk eredeti pozíciónkba. A mostani filmre egyáltalán nem figyeltem. Csak Bam kezén járt az agyam. Folyamatosan a derekamat simogatta, majd finoman belecsókolt a nyakamba. Ekkor dermedtem le úgy igazán. Mi a franc?! Na jó, valahogyan el kell szabadulnom, vagy rosszabbra is fordulhat az egész. Nagyon gyorsan ki kell találnom valamit.
-Na jó srácok, én egy kicsit most kimegyek levegőre, átha attól elmúlik a fejfájásom. - álltam fel az ágyról, felkaptam a cipőmet és már rohantam is kifelé a szobából. Amint kiléptem a friss levegőre elmúlt a fejfájásom. Kellemes idő volt, így nem fáztam. Leültem az egyik közeli padra majd meredten bámultam kifelé az iskola udvaráról. Már egy jó ideje így lehettem, mikor valaki hátulról átölelve belepuszilt a nyakamba.
-Bam te vagy? - húztam össze magam ijedten.
-Ne aggódj, csak én vagyok.
-Mi a fenét csinálsz? Bam, odabent is mit csináltál? - húzódtam el a karjai közül, majd belenéztem íriszeibe.
-Nem tudom.. Magamat sem értem. De egyben már biztos vagyok. Szeretlek, beléd estem. - nézett rám. Lefagytam. Most komolyan azt mondta, hogy szeret? Belém esett? Na jó, én erre nem vagyok képes. Ahogy volt ott hagytam és berohantam az iskolába. Az első hely ahova menni akartam az egy elhagyatott, félreeső, nyugodt hely volt. Reméltem, hogy a tető megfelelő lesz számomra, így amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. Mikor felértem, szinte már a belemet is kiköptem. Leültem a peremre, majd a lábaimat lengetve figyeltem a tájat. Nem agyaltam semmin és senkin. Túl sok volt nekem ez így egyszerre. Ajj istenem, Bam miért nem tudtál még várni egy kicsit, míg rendeződik minden? Nem tudom meddig lehettem ott, mikor az ajtó nyitódását hallottam. Nem törődtem vele, nem érdekelt.
-Kérlek, mond hogy nem akarsz hülyeséget csinálni. - hallottam meg Bam hangját.
-Nem. Csak most tisztáznom kell az érzéseimet. - néztem ki a fejemből. Nem akartam ránézni. Féltem attól, mit szólna hozzá, ha úgy látna. És én sem akartam au arcát látni, mely a szomorúságot sugározza.
-Tudom, hogy hirtelen ért ez most téged, de kérlek ne haragudj rám. Nem szeretnélek elveszíteni, csak gondoltam, tudnod kell róla hogyan is érzek valójában. De nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod és maradhatunk ugyan olyan barátok, mint azelőtt.
-Nem. Rendesen választ fogok neked adni. Csak kérlek adj egy kis időt még. - néztem rá. Ő csak lehajtott fejjel bámult ki a világba, majd leült mellém a peremre és elkezdte lóbálni a lábát.
-Hé, minden rendben van? - tettem vállára a kezemet, majd mikor felém pillantott láttam a pillanatnyi félelmet a szemében. Tudtam. Válaszomra vár.
-Tudod mit? Vigyél el egy rendes randira, majd meglátjuk a többit. - néztem rá biztatóan, mire olyan nagy vigyor húzódott végig az arcán, hogy azt leírni nem lehet.
-Ezt most komolyan gondoltad? - csillant fel benne egy halovány reménysugár, melyet nem volt szívem eloltani.
-Igen. - mosolyogtam rá bátorítóan. Ekkor félve elkezdette felém közeledni széttett karokkal. Tudtam. Ölelést akar. Így megadva neki hozzábújtam. Mit ne mondjak, jó érzés mellette lenni. Megnyugtató, kellemes. Pár percig így voltunk, majd elengedtem. Még egy jó darabig beszélgettünk, ám 5 óra körül járhatott az idő, mikor úgy gondoltuk, hogy ideje bemenni. Felérve a szobánkhoz megtaláltuk a három jómadarat egymáson keresztül-kasul feküdve aludtak az összetolt ágyakon. Remek.. Én akkor hol aludjak?!
-Franc... - néztem rájuk, végül beletúrva hajamba és megigazítva odabattyogtam a fotelhez, betakartam magam és úgy akartam volna elaludni, ám ezt egy bizonyos személy nem engedte.
-Inkább gyere át hozzánk. - kezdett el beszélni halkan, majd amint meglátta furcsa tekintetem rögtön védekező pózt vett fel.
-Csak gondoltam kényelmesebb lenne neked is ágyban aludni fotel helyett..- kezdte el vakargatni a tarkóját, szemével a földet szuggerálva. Talán még egy picit bele is pirult... Aranyos volt.
-Hát, nem tudom. Mi lesz ha ezekre rányitnak és így találják őket? - néztem aggódva a trióra, majd Bamra.
-Bezárom kívülről az egyik kulccsal, a másikat meg odatesszük az asztalra. Szerintem így semmi bajuk nem lesz. - gondolkodott el a drága, majd saját magának helyeselve bólintott, majd rám vigyorgott. Nem bírtam megállni, hogy ne viszonozzam mosolyát.
-Na jó. Benne vagyok. - néztem fájdalmas vigyorral a a hármasra.
-Szuper. Na, vegyél magadhoz pizsit meg törölközőt és menjünk. - várt rám, majd amint magamhoz kaptam mindent már indultunk is. Mivel féltünk a lelepleződéstől, egy gyors sprint kíséretében bestartoltunk a szobájukba. Amint beértünk magunkra zártuk a szobát és lihegve terültünk el az ágyakon.
-Aludhatsz az én ágyamba. Majd szundizom én Jb hyungéban. - ágyazott meg gyorsan BamBam. Nagyon kis aranyos volt.
-Elmehetek addig zuhanyozni? - kerestem a tekintetét.
-Persze. Ott van balra az ajtó, menj csak be nyugodtan. Így elindultam, s amint beértem már zártam is be az ajtót. Egy gyors zuhany után zártam is le a csapot. megtörölköztem, felöltöztem majd visszamentem a szobába. Mikor kiértem Bam Jb ágyán feküdt és a mobilját nyomkodta.
-Készen vagyok. - hajoltam fölé, majd lágyan rámosolyogva egyenesedtem fel és mentem az ágyához.
-Szerintem aludj, kezd késő lenni így másnaposan, gyorsan lefürdök én is és alszok. - jelentette ki, majd magához kapott egy pólót és egy boxert és már vette is az irányt a fürdőszoba felé. Megvártam míg végez, majd amint megjelent ránéztem az órámra. Kilencet mutatott. Az még nem olyan késő, bár így tényleg nagyon rossz. Bezártuk a szoba ajtaját és fél perccel később már szinte aludtunk is...Szinte aludtunk, ám ekkor olyat éreztem amit eddig még soha. Bam megcsókolt! Azt hitte, hogy alszom és egy lágy csókot nyomott ajkaimra..
-Szép álmokat, Szerelmem! - suttogta, majd visszamenve az ágyhoz bebújt a takaró alá, és már aludt is. Az arcom biztosan vöröslött a meglepődés és a hirtelen jött érzéstől. A hasamban mintha pillangók százai repkedtek volna. A szívem úgy vert, mintha tíz kilométert sprinteltem volna le 2 perc alatt. Alig bírtam megnyugtatni magamat. Durván fél óra kellett, míg kellően megnyugodva el bírtam aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése