3. Másnaposág....

"Már megint... Mindenhol azokat a dögöket látom.. Már elegem van az eleven, foszló hullák látványából. Futni kezdtem. Túl sokan voltak. Egyedül esélyem se lett volna ellenük. Kellett nekem visszajönnöm ide. Miért is tettem? Jó kérdés. Most viszont ahogy csak tudom szedem a lábaimat, mielőtt még én is élőholt leszek. Már nagyon közel jártak, így egyetlen esélyem egy közelben lévő kis utcának néző út volt. Ám amint befordultam rajta megtorpantam. Zsákutca volt. Amilyen gyorsan csak tudtam fordultam meg, és indultam ki onnan, ám azok a dögök már elállták a bejáratot. Kétségbe esve kezdtem el keresni valami kiutat, de sehol nem találtam semmilyen megoldást. Így maradt a hátrálás és az élő holttá válás, vagy az út törés köztük, mely ugyan úgy végződhet számomra "átváltozással". Így, mivel a másodiknak nagyon kevés esélyét láttam, maradt a hátrálás. Folyamatosan tettem lábaimat hátrafelé, egyiket a másik után, mikor hátam valami hidegnek ütközött. A fal volt az, jelenlegi gátolóm. Így már tudtam, vége. Az elől lévő élőholt alig 3 méterre volt tőlem, mikor hátulról gépfegyver hangja hallatszódott. Ekkor kaptam egy kisebb reményt a túlélésre, mikor belehasított a fájdalom a vállamba. Annyira megörültem a megmentőmnek, hogy elfeledkeztem az idő közben engem behálózni készülő élőhalottakról. Az egyik épp a vállam kezdte el rágcsálni, majd egy jól irányzott ütéssel elterült. A sebből ömlött a  vér, kezdtem szédülni, ám a szörnyek csak nem akartak eltűnni. Így megmaradt, utolsó erőimet összeszedve küzdöttem ellenük, majd egyszer minden elsötétült..."

Sikítva keltem fel. Hiába voltam másnapos, hiába akart szétszakadni a fejem, kitört belőlem a sírás. Hallottam a mocorgást a szobában, de nem foglalkoztam vele. Ekkor valaki átölelt, mire megijedve löktem el magamtól az illetőt.
-Héé, csak én vagyok, BamBam. -néztem két csokibarna íriszbe. -Minden rendben? - nézett rám aggódva. Amint megláttam arcát tudtam. Csak álmomban éltem újra a történteket, nem valójában. Amint tudatosult bennem, újból elkezdtem itatni az egereket. Bam újra átölelt, ám most már nem löktem el magamtól, sőt hozzá is bújtam. Durván fél óráig lehettünk így, mikor kellőképpen lenyugodva húzódtam el tőle annyira, hogy bele tudjak nézni szemeibe.
-Köszönöm. - próbáltam mosolyogni, mely nem igazán ment.
-Jobban vagy már? - nézett rám még mindig aggodalmas szemekkel. Jól esett, hogy ennyire aggódik értem.
-Most már igen. Többiek? - néztem körbe a szobán. Idő közben rájöttem, hogy tök egyedül vagyunk a szobánkban.
-Lent vannak a büfében, esznek és isszák a sok kávét, vagy fájdalom csillapítót vesznek be. - adta le a drótot Bam.
-Uh, az utóbbiból nekem is kellene..- fogtam meg fejemet, mely már nagyon szét akart hasadni.
-Várj egy kicsit, leszaladok hozok meg kaját is. - s már kint is volt az ajtón. Felálltam, odabattyogtam az asztalomhoz és kivettem a fiókból egy zsepit, majd kifújva bele az orrom már dobtam is a kukába. Előkerítettem a tegnapi táskám, mely valamilyen úton-módon bekerült az ágyam alá. Kihalásztam belőle a telefonomat, majd megnéztem kaptam-e értesítést. Meglepve vettem észre, hogy egy tök idegen számról, valaki küldött nekem egy üzenetet még hajnal 3-kor:

"Ne haragudj NaNa, de muszáj volt megszereznem a telefon számod. Szívesen táncolnék veled máskor is, lenne rá lehetőségem? 

Suga"

Oké.. Erre nagyon nem emlékszem. Így gyorsan átnéztem telefonomban lévő minden fontos tartalmat, nem hiányzik-e, vagy került-e plusz bele. De szerencsémre minden a helyén volt. Mire mindent leellenőriztem és letettem a telefonomat, megjelent az ajtóban haverom is. 

-Megjöttem. - tette le a zacsiba tett péksüteményeket meg fájdalomcsillapítót, majd a két bögre kávét is.

-Előbb igyál egy kis kávét, egyél, és majd később veszel be gyógyszert.

-Rendi. - mosolyogtam rá, s már tömtem is magamba a péksütit. Mire befejeztem elfogyott a kávém is, így gyorsan felálltam és elindultam az ajtó felé, hogy szerezzek még belőle.

-Te hová mész? - nézett rám furán Bam.

-Csak kávéért. - nyúltam a kilincs után.

-Fehérneműben? - húzta fel még jobban szemöldökét. Amint eljutott a tudatomig mit mondott lefehéredtem. Szóval tisztázzuk..... Egész eddig nem volt rajtam csak fehérnemű?! Basszus... Amint észbe kaptam odarohantam a szekrényemhez, kikaptam egy melegítő szettet és már bent is voltam a fürdőben. Ez nagyon gáz, az biztos. Vajon Bam mit gondolhat? Ajjj, tudni se akarom... Gyors öltözködés után nagy nehezen sikerült kinyitnom az ajtót. Azonnal Bambamt kezdtem keresni. Az ágyamon ült kezében egy új pohár kávéval.
-Az honnan van? - néztem rá bociszemekkel. Ő meg arcomat látva elkezdett röhögni.
-Nyaa, min röhögsz? - durcáztam be.
-Cuki volt a fejed előbb. Na de ne durcizz, hoztam neked is. - s már adta is a kezembe a forró csodát. Amint megkaptam már vettem is a számhoz a poharat és ittam belőle. Azonnal felmelegedett a testem a kávétól, így egy hideg borzongás futott végig a hátamon. Összerezzentem, majd már mentem is egy pulcsit keríteni.
-Csak nem fázol? - nézett rám Bam. Mikor ránéztem, aranyosan mosolygott, majd odaszaladt a szekrényemhez, mielőtt még én tehettem volna ezt. Kivette a fekete, belül bundás, kapucnis pulóveremet, majd rám adta.
-Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá lágyan, majd arra eszméltem, hogy Bam ölelésbe vont.
-Öhm.. - pirultam el egy kicsit. -Te mit csinálsz? - néztem fel a szemét keresve, mikor elengedett.
-Próbálok segíteni, hogy minél előbb felmelegedj. - nézett le rám, majd vigyorogni kezdett. Én is mosolyogtam, bár próbáltam leplezni vörös arcomat. Mikor ezt meglátta, hogy miben mesterkedem elvette a kezeimet az arcom elől és belehajolt a képembe.
-Hékás, te meg mi a szart művelsz? - kezdtem el röhögni, majd kicsit arrébb tolva figyeltem őt tovább. Ekkor megfogta az arcomat és csipkedni kezdte.
-Valaki itt elpirult! - kezdett el vigyorogni.
-Héé...Nem is....- próbáltam elbújni, majd miután nem sikerült jobbnak láttam visszavonulót fújni, így amilyen gyorsan csak lehetett kislisszantam a karjai alatt és már rohantam a büfé felé. Mire észbe kapott én már rég lent voltam a büfé bejáratához vezető folyosón, mikor meghallottam egy sikítást. Amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. Nagyon reméltem, hogy nem történt semmi olyan.. Mikor beértem a büfébe, Jb éppen egy bögre darabjait takarítgatta fel a földről. Még szerencse, azt hittem  hogy egy élő holt van itt..
-Hát ti meg mi a szart csináltok? - néztem rájuk nagyra nyílt szemekkel, majd amint észrevettek JiYeon már jött is oda hozzám.
-Hát, eléggé másnaposak vagyunk, ahogy elnézem ti is, így mikor kávéztunk véletlenül lelöktem a bögrét és darabokra tört. Jb most épp azt takarítja.
-Ohh, így már értek mindent. Ne segítsek? - indultam meg Jb és a szilánkok maradéka felé, majd amint odaértem valaki elkapta a kezemet.
-Ne, ne, hagyd csak. Inkább majd mi megcsináljuk. - engedte el a kezemet idő közben befutott társunk, majd gyorsan felszedték a maradék szilánkokat is. Mi addig vettünk még egy kör kávét, amit már műanyag pohárba kértünk, nehogy megint ilyen baleset történjen. Mikor visszamentünk, a srácok már az asztalnál ülve vártak minket.
-Na, most már nem lesz több ilyen baleset, szóval ne aggódjatok és igyátok meg nyugodtan a kávétokat. - mosolygott mindenkire Jb, majd kezünkbe vettük az italt.
-Te is, hiszen a te kávédat vertem le véletlenül. - mosolygott esetlenül JiYeon a legidősebbre, majd ittunk az italból.
-Na jó, mit akartok ma csinálni? - nézett körbe a társaságon SuBin, mai nap először megszólalva.
-Én csak alszok. Vagy legalábbis mindenképpen pihenek, sok fájdalom csillapító és kávé mellett. - nézett ránk Bam, majd mi is igazat adtunk neki.
-Nem akarunk együtt filmet nézni? - vetettem fel az ötletet.
-Kinél? - nézett körbe a társaságon SuBin.
-Az a legegyszerűbb, ha nálunk, hisz ott 3 ágy van, abból kettő viszonylag nagyobb és elfér rajta két ember is. - néztem rájuk, majd vártam beleegyezésüket. Mikor ez megtörtént, megfogtuk minden holminkat és felvonultunk a második emeleti szobánkba. Amint felértünk már vettem elő a laptopomat és bekapcsoltam.
-Ki akar filmet berakni? - néztem körbe mindenkin. Erre aki csak ott volt a szobában egyszerre álltak meg, majd Jb indult meg a gépem felé. Mivel nem tudtuk úgy helyezni a laptopot, hogy mind a három ágyról látni lehessen gyorsan átrendezve a szobát összetoltuk az ágyakat, majd az ágyak végébe az asztalt, melyre ráraktam a gépem és már indítottuk is el a filmet. Nem tudom mit tettek be, csak a felállást kezdtem el szemlélni. SuBin volt az ágyak bal szélén, mellette JiYeon, utána Jb, majd én következtem és a jobb oldalon BamBam zárta a sort. Elkezdtük nézni a filmet, ami egy lányról meg egy bizonyos játékról szólt. Kb. már a film felénél járhattunk, mikor éreztem valaki kezét a derekamon. Odasandítottam, majd mikor megláttam Bam hosszú ujjait a derekamon lefagytam. Na jó, most ez micsoda?! Kezdek ideges lenni, de inkább a filmre kezdtem el koncentrálni. A vége felé már szinte átkarolta a derekamat. Nyugodtan próbáltam meg kivárni a végét, majd amint ez bekövetkezett felültünk, így Bam keze is eltűnt rólam.
-Ez hihetetlen jó volt. Nagyon tetszett, főleg a vége. - ujjongott JiYeon, majd amint felpattant, olyan gyorsa is esett vissza az ágyra. Még szerencséje volt, hogy az ágy volt ott és nem a föld vagy a polc.
-Hékás, jól vagy? - aggódott érte Jb, majd rögtön segített neki felülni.
-Persze, persze. Csak a másnaposság játszik. - mosolyodott el lágyan, majd magához véve a kávés poharát meghúzta. Mi egymásra néztünk, majd egyszerre kezdtünk el röhögni.
-Na jó, szerintem még mindenkire ráfér egy kis pihi. - nézett rá a társaságra Jaebum.
-Ne nézzünk meg még egy filmet? - vetette fel Bam. Mi helyeslően bólogattunk, majd visszafeküdtünk eredeti pozíciónkba. A mostani filmre egyáltalán nem figyeltem. Csak Bam kezén járt az agyam. Folyamatosan a derekamat simogatta, majd finoman belecsókolt a nyakamba. Ekkor dermedtem le úgy igazán. Mi a franc?! Na jó, valahogyan el kell szabadulnom, vagy rosszabbra is fordulhat az egész. Nagyon gyorsan ki kell találnom valamit.
-Na jó srácok, én egy kicsit most kimegyek levegőre, átha attól elmúlik a fejfájásom. - álltam fel az ágyról, felkaptam a cipőmet és már rohantam is kifelé a szobából. Amint kiléptem a friss levegőre elmúlt a fejfájásom. Kellemes idő volt, így nem fáztam. Leültem az egyik közeli padra majd meredten bámultam kifelé az iskola udvaráról. Már egy jó ideje így lehettem, mikor valaki hátulról átölelve belepuszilt a nyakamba.
-Bam te vagy? - húztam össze magam ijedten.
-Ne aggódj, csak én vagyok.
-Mi a fenét csinálsz? Bam, odabent is mit csináltál? - húzódtam el a karjai közül, majd belenéztem íriszeibe.
-Nem tudom.. Magamat sem értem. De egyben már biztos vagyok. Szeretlek, beléd estem. - nézett rám. Lefagytam. Most komolyan azt mondta, hogy szeret? Belém esett? Na jó, én erre nem vagyok képes. Ahogy volt ott hagytam és berohantam az iskolába. Az első hely ahova menni akartam az egy elhagyatott, félreeső, nyugodt hely volt. Reméltem, hogy a tető megfelelő lesz számomra, így amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. Mikor felértem, szinte már a belemet is kiköptem. Leültem a peremre, majd a lábaimat lengetve figyeltem a tájat. Nem agyaltam semmin és senkin. Túl sok volt nekem ez így egyszerre. Ajj istenem, Bam miért nem tudtál még várni egy kicsit, míg rendeződik minden? Nem tudom meddig lehettem ott, mikor az ajtó nyitódását hallottam. Nem törődtem vele, nem érdekelt.
-Kérlek, mond hogy nem akarsz hülyeséget csinálni. - hallottam meg Bam hangját.
-Nem. Csak most tisztáznom kell az érzéseimet. - néztem ki a fejemből. Nem akartam ránézni. Féltem attól, mit szólna hozzá, ha úgy látna. És én sem akartam au arcát látni, mely a szomorúságot sugározza.
-Tudom, hogy hirtelen ért ez most téged, de kérlek ne haragudj rám. Nem szeretnélek elveszíteni, csak gondoltam, tudnod kell róla hogyan is érzek valójában. De nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod és maradhatunk ugyan olyan barátok, mint azelőtt.
-Nem. Rendesen választ fogok neked adni. Csak kérlek adj egy kis időt még. - néztem rá. Ő csak lehajtott fejjel bámult ki a világba, majd leült mellém a peremre és elkezdte lóbálni a lábát.
-Hé, minden rendben van? - tettem vállára a kezemet, majd mikor felém pillantott láttam a pillanatnyi félelmet a szemében. Tudtam. Válaszomra vár.
-Tudod mit? Vigyél el egy rendes randira, majd meglátjuk a többit. - néztem rá biztatóan, mire olyan nagy vigyor húzódott végig az arcán, hogy azt leírni nem lehet.
-Ezt most komolyan gondoltad?  - csillant fel benne egy halovány reménysugár, melyet nem volt szívem eloltani.
-Igen. - mosolyogtam rá bátorítóan. Ekkor félve elkezdette felém közeledni széttett karokkal. Tudtam. Ölelést akar. Így megadva neki hozzábújtam. Mit ne mondjak, jó érzés mellette lenni. Megnyugtató, kellemes. Pár percig így voltunk, majd elengedtem. Még egy jó darabig beszélgettünk, ám 5 óra körül járhatott az idő, mikor úgy gondoltuk, hogy ideje bemenni. Felérve a szobánkhoz megtaláltuk a három jómadarat egymáson keresztül-kasul feküdve aludtak az összetolt ágyakon. Remek.. Én akkor hol aludjak?!
-Franc... - néztem rájuk, végül beletúrva hajamba és megigazítva odabattyogtam a fotelhez, betakartam magam és úgy akartam volna elaludni, ám ezt egy bizonyos személy nem engedte.
-Inkább gyere át hozzánk. - kezdett el beszélni halkan, majd amint meglátta furcsa tekintetem rögtön védekező pózt vett fel.
-Csak gondoltam kényelmesebb lenne neked is ágyban aludni fotel helyett..- kezdte el vakargatni a tarkóját, szemével a földet szuggerálva. Talán még egy picit bele is pirult... Aranyos volt.
-Hát, nem tudom. Mi lesz ha ezekre rányitnak és így találják őket? - néztem aggódva a trióra, majd Bamra.
-Bezárom kívülről az egyik kulccsal, a másikat meg odatesszük az asztalra. Szerintem így semmi bajuk nem lesz. - gondolkodott el a drága, majd saját magának helyeselve bólintott, majd rám vigyorgott. Nem bírtam megállni, hogy ne viszonozzam mosolyát.
-Na jó. Benne vagyok. - néztem fájdalmas vigyorral a a hármasra.
-Szuper. Na, vegyél magadhoz pizsit meg törölközőt és menjünk. - várt rám, majd amint magamhoz kaptam mindent már indultunk is. Mivel féltünk a lelepleződéstől, egy gyors sprint kíséretében bestartoltunk a szobájukba. Amint beértünk magunkra zártuk a szobát és lihegve terültünk el az ágyakon.
-Aludhatsz az én ágyamba. Majd szundizom én Jb hyungéban. - ágyazott meg gyorsan BamBam. Nagyon kis aranyos volt.
-Elmehetek addig zuhanyozni? - kerestem a tekintetét.
-Persze. Ott van balra az ajtó, menj csak be nyugodtan. Így elindultam, s amint beértem már zártam is be az ajtót. Egy gyors zuhany után zártam is le a csapot. megtörölköztem, felöltöztem majd visszamentem a szobába. Mikor kiértem Bam Jb ágyán feküdt és a mobilját nyomkodta.
-Készen vagyok. - hajoltam fölé, majd lágyan rámosolyogva egyenesedtem fel és mentem az ágyához.
-Szerintem aludj, kezd késő lenni így másnaposan, gyorsan lefürdök én is és alszok. - jelentette ki, majd magához kapott egy pólót és egy boxert és már vette is az irányt a fürdőszoba felé. Megvártam míg végez, majd amint megjelent ránéztem az órámra. Kilencet mutatott. Az még nem olyan késő, bár így tényleg nagyon rossz. Bezártuk a szoba ajtaját és fél perccel később már szinte aludtunk is...Szinte aludtunk, ám ekkor olyat éreztem amit eddig még soha. Bam megcsókolt! Azt hitte, hogy alszom és egy lágy csókot nyomott ajkaimra..
-Szép álmokat, Szerelmem! - suttogta, majd visszamenve az ágyhoz bebújt a takaró alá, és már aludt is. Az arcom biztosan vöröslött a meglepődés és a hirtelen jött érzéstől. A hasamban mintha pillangók százai repkedtek volna. A szívem úgy vert, mintha tíz kilométert sprinteltem volna le 2 perc alatt. Alig bírtam megnyugtatni magamat. Durván fél óra kellett, míg kellően megnyugodva el bírtam aludni...

2. Az est

-Kedves Gólyák.-szólalt meg a vén szőke. Már most nem tetszik nekem.- Üdvözlök mindenkit a Hansei Akadémián. Remélem kellemes lesz számotokra az itt elkövetkezendő 4 év. Mivel péntek van, és csak hétfőn kezdődik a tanítás holnap este 10 óráig szabad járás van a kollégiumból ki-és be. Viszont, vasárnap este 8 óra után már tilos elhagyni a lakhelyetek környékét vagy az iskolát, mely megszegése igazgatóit, vagy rosszabb esetben kicsapást vonhat maga után. Így hát kérek mindenkit jól gondolja meg mikor megy el erről a helyről. Továbbá, amint befejeztem a mondandómat az ajtónál álló segítők - tekint feléjük, és szavai nyomatékosítása képen még kezével is odamutat - kifele menet kezetekbe fogják adni név és szak szerint a terem- és órarendeteket. Így kérek mindenkit, hogy ne tolakodjunk majd, hanem várjuk ki türelemmel míg sorra kerülünk. Végezetül, bárkinek bármilyen problémája akad nyugodtan szóljanak az itt látható segítőknek, ugyan is ők a diák prefektusok, kik ugyan úgy a kollégiumban laknak és baj esetén őket kell elsőként értesíteni. Kérek minden kedves gólyát, hogy első óráján a szakvezető tanárával beszélje meg ki lesz az a két ember, ki eljár majd a DÖK gyűléseire és segíti ünnepeinket saját, színes ötleteivel. Én ezzel befejezném mondandómat, és induljon az új tanév.- majd mindenki elkezdett tapsolni, de volt egy sanda gyanúm, hogy nem az eljött évkezdés késztette erre őket, hanem az igazgatónő beszédének befejezése. Mi is tapsoltunk, majd mikor megláttam lent a tömeget egy kisebb grimasz ült ki az arcomra.
-Mi baj NaNa? - nézett rám SuBin.
-Nézz le és megtudod.- fordítottam el a fejem és inkább fürkésztem a mellettünk ülő két srácot. Mi tagadás, helyes volt mindkettő.
-Srácok, ha szabad kérdeznem, hány évesek vagytok? - néztem rájuk, majd elkezdtek mosolyogni.
-BamBam 19, én 22 vagyok. - felelt Jb.- És ti? Ki hány éves? - kíváncsiskodott most már Jb is.
-Én 18 vagyok. - nézett ránk JiYeon. - Ti?- fordult felém.
-SuBin 18, én 19 vagyok. - válaszoltam.
-Annyi vagy mint én! - vigyorgott rám Bam idétlenül. Aranyos volt így... Várjunk, miken agyalok én?! Na jó, inkább hagyjuk még mielőtt el nem kezdek filozofálni. Inkább rámosolyogtam.
-Na, kezd egy kicsit ritkulni a tömeg, szerintem ideje lenne indulni. - nézett le SuBin, majd mind egyetértve vele elindultunk. Mire szép lassan lebattyogtunk, alig páran maradtunk, így hamar megkaptuk a beosztásokat és már indultunk is a kolesz felé.
-Skacok, este mikor és hol találkozzunk? - nézett JiYeon körbe, majd megállapodott a szeme rajtam, mintha tőlem várná a megoldást.
-Szerintem legyen este 7 és itt a nagyterem ajtaja előtt. - nézett ránk SuBin. Na jó, ez nagyon fura volt most...
-SuBin, te mióta tudsz gondolkozni? - néztem rá tettetve értetlenségemet, majd vigyorogva kezdtem el rohanni a folyosón előle.
-Na csak várj, ha elkaplak neked véged van NaNa! - kiálltja,miközben rohan utánam. Ezzel csak egy aprócska gond van. Sokkal magasabb mint én, hosszúak a lábai és iszonyat gyors. Így hát jobbnak láttam visszamenekülni és bebújni a két fiú háta mögé. Mikor odaértem Bam már készségesen tárta szét a karját védekezően, mintha olvasott volna a fejemben. Már nem bírtam volna futni, így ha most valahogy el is kap nekem annyi.
-Ezt még megkeserülöd drága barátnőm...- lihegett ő is nagyokat, majd mikor egymásra néztünk, szinte egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Nagy nehezen össze kaparva magamat kibújtam védelmezőm mögül, majd odamentem az idiótához és jó szorosan megöleltük egymást.
-Tudod, hogy szeretlek te dilis. - néztem tettetett komolysággal a szemébe.
-Én is téged hülye gyerek.- vigyorgott, majd megint elkezdtünk nevetni. Mikor végre vissza nyertük régi önmagunkat és a többiekre néztünk, kicsit meglepődtünk. Mindhárman értetlen fejjel néztek ránk, így eléggé vicces arcot produkálva. Alig bírtam ki, hogy megint el ne kapjon a röhögőgörcs, de végül megálltam. Ám amint láttam SuBin sem volt másképpen.
-Megmaradtok? - tért észhez elsőként Jb, mire a másik kettő is észbe kapott.
-Persze, bocsi. - vigyorogtam rájuk.
-Na menjünk készülődni, mert soha nem leszünk készen este 7-re.
-Már aki..- néztem rá SuBinra.
-Jó, igen, tudom lassan készülök el egy ilyen eseményre na. Úgy hogy ti mentek először a fürdőbe, mert nekem ott kell vagy egy óra.
-Jesszus.... Ennyit azért még Bam sem készülődik. - röhögött haverján az idősebbik.
-Na-na hyung. Te beszélsz? Te is tök lassú vagy. Nálatok ki a leggyorsabb?- nézett ránk Bam csodaszép szemeivel.
-Hát mivel még nem tudjuk, hogy JiYeonnak mennyi idő kell, így ezt most nem tudjuk megmondani. Majd este kiderül. - nézek rájuk biztatóan.
-Rendi. Na de menjünk. - s már meg is indultunk mindannyian. Mikor felértünk a másodikra, elköszöntünk és ki-ki ment a saját szobájába.Beérve rögtön a szekrényemhez mentem, hogy keressek valami alkalomhoz illő öltözéket. Mivel még csak szeptember eleje volt, az enyhe idő csak még jobban kedvezett nekünk. De egyikünk sem tudott dönteni, így hát elkezdtük átnézni egymás cuccait, hogy összerakjunk mindhármunknak valami ide illő szettet. Végül sikerült összehoznunk. Farmer és fehér színű anyagok keverékét választottuk.

Mivel JiYeon fázós típus volt, így övé lett a hosszú farmer-pántos fehér blúz. SuBin utálja a szoknyát, így ő egy fehér farmer rövidnadrág, és egy farmer anyagú blúz mellett voksolt. Míg nekem maradt egy lengébb és egyszerű változat, fehér ruha hozzá egy farmer dzseki. JiYeon és SuBin tornacipőt, én viszont magassarkút vettem fel. És persze nem maradhattak el a kiegészítők és a smink sem. Mire mindennel készen lettünk nyugtáztuk magunkban, hogy még csak fél 7, így szép lassan elindultunk a megbeszélt helyre. Mint menet közben kiderült, hármunk közül én vagyok a leggyorsabb, JiYeon van középen, és nem meglepő módon SuBin az utolsó helyen. Mikor leértünk 6:50- et mutatott a telefonom kijelzője. Egész korán itt voltunk, így már csak a két srácot kellett megvárnunk, és mehettünk is... Már 7:10 is elmúlt, mire megláttuk őket a folyosó végén felénk sietni. Mikor elénk értek mind a ketten lefagytak. Nyitott szájjal bámultak meg minket, majd gyorsan felrázva magukat néztek végre szemünkbe.
-Hű lányok, kitettetek magatokért. - nézett ránk elismerően BamBam.
-Gyönyörűek vagytok. - csatlakozott fiatalabb társához Jb is.
-Köszönjük. - néztem a két srácra, majd éreztem, ahogy két barátnőm pirulva pásztázza a földet. Így hát gyorsan megtörtem az idő közben beállt csendet.
-Akkor hova is megyünk ma este?- néztem a személyre, ki meg lett bízva a hely megmutatásával.
-Majd meglátjátok, ha odaértünk. Induljunk. - s ezzel a lendülettel belevetettük magunkat az estébe.
 Jb szerint itt van a közelben, sétálva kb. 15 perc, ám mivel én magassarkúban voltam és kímélni akartak buszra szálltunk, és mentünk két megállót a megfelelő leszállási lehetőségig. Libasorban lekászálódtunk a járműről, majd egy hatalmas szórakozóhely előtt találtuk magunkat. Talán csak egy baj volt az egésszel. Csakis törzsvendégek mehettek be, vagy akik sokat fizettek. Mivel mi egyik kategóriába sem tartoztunk kérdőn néztem a "bűnös" felé.
-Jb. Miért ide hoztál minket? Hisz' ide mi soha az életbe nem fogunk bejutni. - néztem rá szomorúan.
-Csak gyertek utánam. - s már indult is meg az ajtó felé. Mi meg szépen csendben követtük őt. Mikor odaértünk a biztonsági őrhöz megálltunk egy pillanatra.
-Velem vannak. - mutatott ránk kedves barátunk, majd engedtek is be minket. Na jó most vagy csak álmodom, vagy tényleg bejutottam egy nagyon menő helyre. De amint beértünk, megütötte a fülemet a hangos zene, a táncolók hangos sikolyai, amivel a DJ tudtára adták, hogy mennyire jól keveri a számokat. Beljebb érve szinte alig lehetett már férni, annyira teli volt a hely. A táncparketten mindenki a lehető legjobb és számára legmegfelelőbb formáját hozta, míg voltak akik a félig-meddig elkerített boxokban ültek és ivás mellett próbáltak értelmesen csevegni, eredménytelenül. Körbe néztünk jó párszor, átha akad még üres box, de csalódnunk kellett. Majd hirtelen egy kezet éreztem meg csuklómra fonódni. Felnéztem, hogy lássam a kéz tulajdonosát, mikor Jb vigyorgott vissza rám. Megnyugodtam, legalább nem valami idegen akaszkodott rám.
-Hé, fogd meg a többiek kezét, nehogy elvesszenek és menjünk.- utasított, majd hátra fordulva mondtam el Jb szavait és már indultunk is. Egyre csak beljebb húzott minket kis vezetőnk, mikor egy ajtóhoz érve újabb kidobóval álltunk szemben. Jb intett neki, majd az engedelmesen beütve a kódot kitárta előttünk az ajtót. Na jó, amint bent vagyunk muszáj lesz rákérdeznem erre az egészre. Egy folyosóra értünk, ahol két oldalról kisebb szobák nyíltak és pókerjátszma vagy éppen egy pénzes pasinak való táncolás folyt. A folyosó végére érve bementünk a leghátsó szobába, melyben nem egy, hanem vagy 10 féle ülőalkalmatosság volt. Középen egy nagy asztal, rajta már kikészítve 5 pohárban valamilyen folyadék.
-Na itt is lennénk. - néz ránk vigyorogva Jb. Mivel az ajtók nagyjából kizárják a kinti zenét, nem kellett ordítania, mint a táncparkettnél.
-Ezt hogy tudtad elintézni??- nézek rá hitetlenkedve.
-Az egész a....-kezdett bele mondandójába, mikor valaki kinyitotta az ajtót és tárt karokkal kezdett felénk lépegetni.
-Üdvözöllek benneteket az Octagonban. Én lennék a tulajdonos, Lee Han Chil, de nyugodtan szólítsatok Chunjinak. -  néz körbe rajtunk vigyorogva, majd mikor rápillant Jbre, még nagyobb vigyor terül el az arcán.
-Jb! - ejti ki a nevet a száján és meg sem várva a reakciót már barátunk nyakán csüng.
-Ajj, Chunji eressz el. Mindig rám akaszkodsz ha ide jövök.
-Sorry. - kezdi angolul...  -Nem tehetek róla, ritkán látom az én egyetlen gyermekkori haveromat. -... majd fejezi be saját nyelvén egy vállba bokszolás mellett.
-Jó, igaz de nyugodj le és engedj el most már. - nézett a szemébe Jb, majd szinte már könyörögve tekintett felénk, hogy segítsünk rajta.
-Öhm... Bocsi, ha megzavarok valamit, de megtudhatnánk mi folyik itt? - néztem rájuk, majd meg vártam míg a tulaj elereszti hyungot és leül a fotelba.
-Drága barátom délután azzal állt elő, hogy ma igénybe venné az egyik kisebb szobánkat pár barátjával, hogy nyugodtabban szórakozhassanak, így hát elő készíttettem nektek ezt a helységet. Remélem megfelel. És kielégítő volt a válaszom. - tekintett rám vigyorogva, mire csak bólintottam egyet.
-Na de nem is zavarok tovább, nekem is vendégeim vannak, csak beugrottam megnézni benneteket. Ha bármi kell Jb tudja hol találtok meg. - kacsintott ránk, majd kint is volt a szobából.
-Azta, ezt nekem miért nem mesélted? Jöhettünk volna már többször is ide. - gondolkodott el egy pillanatra Bam.
-Magam sem tudom, de az biztos, hogy ma ingyen lesz a pia. - vigyorodott el, majd nyúlt is a kihelyezett poharak irányába. Mi is így tettünk majd koccintás után le is húztuk annak tartalmát. Amint le ért a gyomromba a folyékony gyönyör elkezdte marni a torkomat az alkohol. Nem tudom mi lehetett az, de tuti, hogy többet nem iszok ilyet.
-Srácok nem tudom mi a szar volt ez, de ilyet többet ne.- néztem Jb hyung szemébe, majd ittam rá energia italt.
-Na srácok, mit csináljunk? - nézett ránk értelmesen Bam. Mindannyian elkezdtünk gondolkozni, mire JiYeon hirtelen felpattant.
-Igyunk még egyet és menjünk ki táncolni. - örült meg a hirtelen jött ötletének. Egymásra néztünk, majd elröhögtük magunkat. Gyorsan letoltunk még egy menetet, majd kaptunk egy kis kártyát, mellyel egyedül is vissza tudtunk jönni, ha akartunk. És már indultunk is a zene irányába. Amint kiléptünk az ajtón hirtelen sötétebb lett, melyet megtört egy-egy fénycsóva, mely a közönséget pásztázta. A DJ kitesz magáért, mi tagadás. Jb és Bam egyre csak mentek beljebb, mi meg csak követtök őket. Kb. a terem közepénél járhattunk, mikor egy újabb remix került elő, mi meg elkezdtünk rá táncolni. Durván 1 óráig folyamatosan nyomattuk, mikor szóltam a többieknek, hogy megyek iszok valamit. Amit a pulthoz értem felmutattam a kis kártyát - melyről menet közben kiderült, hogy ingyen italra is feljogosít - és már rendeltem is a rövidet. Amíg a pultos kitöltötte nekem szétnéztem. Nagyon sokan voltak. Mindenki feloldódva táncolt, nevetett azzal a társasággal, akivel jött. Majd csak annyit hallottam, hogy mögülem megszólalt a srác és már húztam is le a felest. Visszafordulva megpillantottam egy, a pult felé tartó, fekete hajú srácot. Egész helyes volt, majd amint észre vette, hogy őt bámulom odajött hozzám.

-Szia. - ült le mellém, majd rám villantotta ezer wattos mosolyát. Szívdöglesztő volt.
-Hali. - mosolyogtam rá.
-Ki vagy szépségem? - kérdezte meg, miközben végigtekintett rajtam, és kinézetem miatt egy elismerő fütty hagyta el száját.
-Kim NaNa, a Hansei akadémián kezdtem most. És nekem kihez van szerencsém?
-Na várj csak. Most kezdtél a Hanseiben? - lepődött meg.
-Ühüm, miért?
-Milyen szakon vagy?
-Ének és tánc. Na de most már te jössz, legyél jó kisfiú és válaszolj szépen. - húztam végig ujjamat álla vonalán, majd csak mosolyogva vártam válaszát.
-Nahát, dögös vagy, mikor ilyeneket mondasz....Ez tetszik. - kezdett még jobban vigyorogni. Én meg nevetve megráztam picit fejemet, majd szememet ismét rajta legeltettem.
-Na, akkor bemutatkozom én is, ha már kegyed megtette. - nézett rám komolyan, majd elnevettük magunkat. -A nevem Min Yoon Gi, de mindenki csak Sugának hív. Másodéves vagyok a Hansei akadémián rap szakon. Ja és 23 éves. - vigyorgott rám, majd fordult is a pultoshoz, és rendelt nekünk két felest. Amint megkaptuk, már küldtük is le egy koccintás után.
-Nem is láttalak ma az évnyitón. Bár mondjuk elég sokan voltunk, szóval nem is csodálom. - kezdtem el gondolkozni saját hülyeségemen. Hát igen, kezdett kicsit beütni a pia.
-Még egy kör? - nézett rám, majd meg sem várva válaszom rendelte is a következő kört. Gyorsan legurítottuk, majd elkapta a kezemet, és behúzott magával a táncparkett közepére. Épp elég ital volt bennünk a feloldódáshoz, így nagyon gyorsan elkezdtünk táncolni gátlások nélkül. Hihetetlenül jó mozgása van Yoonginak, szinte elvesztem a táncát nézve. Olyan szinten feledkeztem bele, hogy mikor magamhoz tértem, már előtte táncoltam nem épp valami finom módon. Majd mögém jött, és átkarolva táncoltunk tovább. Durván 2 óra táncolás után már kezdett kicsit kitisztulni a fejünk, így elmentünk egy újabb körre. Ám mikor odaértünk a pulthoz meglepve konstatáltam, hogy a banda - kikkel érkeztem - éppen ott ivott jóízűen és nevetve.
-Srácok, kit látnak szemeim, visszatért hozzánk..- röhögött SuBin, de már alig bírta tartani magát. Hát igen, aki nem nagyon bírja az alkoholt, az ne igyon.
-Hééé, Yoongi hyung, régen találkoztunk. - pacsizott le Bam Sugával, majd őt követte Jb is
-Ti ismeritek egymást?- néztem rájuk magyarázatot várva.
-Csak egy kicsit. Vannak közös óráink. - nézett rám választ adva Bam.
-Már értek mindent.
-Amúgy te eddig merre jártál? - fordult felém JiYeon, ki eddig a táncparkettet bámulta.
-Megismerkedtem Sugával, majd elmentem vele táncolni.
-Vagy úgy...- majd ismét a táncolókat pásztázta szemeivel.
-Na, én hagylak titeket, nekem lett egy kis dolgom.- tette el időközben elővett telefonját Suga, majd egy ölelés keretében elment. Mi még megittunk egy felest, beszélgettünk kicsit, majd az idő túlságosan is gyorsan haladt, így már hajnal 3-at mutatott az óra. Nagy nehezen össze szedtük magunkat, majd el is indultunk vissza a kollégiumba. Szerencsére, mivel most még nem zárják le a kollégiumot, így könnyedén beengedtek minket. Felbattyogtunk a másodikra, majd mindannyian bementünk a szobáinkba. Úgy ahogy voltunk borultunk be az ágyba, majd fél perc se telt bele de mi már aludtunk...