4. Randi..

Reggel van. A nap első sugarai halványan törnek utat maguknak a roló résein keresztül, így épp elegendő fényt adva a látáshoz. Amint úgy éreztem képes vagyok kitekinteni pilláim alól megemeltem azokat, majd körbe néztem a szobában. Minden úgy volt, mint este..Egyet kivéve. Bam a földön fekve aludt... Jesszus! Amint ez tudatosult benne már pattantam is ki az ágyból, majd rohanvást megtéve azt az alig 2 métert érkeztem mellé térdre, majd hátára fordítottam.
-BamBam. - kezdtem el rázogatni vállánál fogva. -Bam ébredj, hallod? Kelj fel BamBam. - próbálkoztam, de hiába. Semmire sem akart felkelni. Jobb ötlet híján amilyen gyorsan csak tudtam sprinteltem át a mi szobánkba, ahol szerencsére már ébren volt a három jómadár.
-Jb.. segíts... - estem be az ajtón, majd megtámaszkodva szívtam mélyeket az oxigén dús levegőből, míg rendeződött légzésem.
-Mi történt? - nézett rám aggódva SuBin.
-Bam.. Nem bírom... felkelteni.. - lihegtem még mindig.
-Hol van? - váltott át komolyra Jb  meg a két lány.
-A szobátokban a földön. - s már futottam is vissza. Esküszöm, ki fogok készülni ettől a sok futástól. Odaérve ugyan úgy feküdt, ahogy otthagytam.
-Így találtál rá? - kérdezte tőlem Jb.
-Igen.
-Hjaj istenem. Hogy ez soha nem tanul semmiből. - ment mellé, majd felemelve az ágyra helyezte.
-Nem kéne mentőt hívni? - szólalt meg JiYeon, majd aggodalmasan odament Bam-hez, és homlokára helyezve tenyerét nézte meg a fiú hőmérsékletét.
-Nincs láza. - állapította meg, majd hátrébb lépve engedett minket közelebb.
-Semmi baja, csak gondolom megint bevett az éjszaka közepén egy altató és most azért alszik ilyen mélyen. Gyertek inkább menjünk le enni, hagyok neki itt egy üzenetet arra az esetre, ha felkelne. - ment oda asztalához, s kivéve a fiókból egy cetlit ráfirkantotta amit akart, majd indult is kifelé.
-Jb, biztos nem lesz baja? - aggodalmaskodtam tovább.
-Ne aggódj, nem először csinál ilyet. Öltözz át, és gyere le utánunk a büfébe. - mondta majd a két lány kíséretében elhagyta a szobát. Így hát jobb ötlet híján azt tettem, amit mondott. Bam-re rácsuktam az ajtót, átmentem lakószobámba, majd egy gyors tusolás keretében átvedlettem magam. Durván fél óra alatt készen lettem minden reggeli teendőmmel, így indultam is társaim után. Lent meg is találtam őket az egyik hátsó bokszban, majd előbb véve magamnak kaját odamentem hozzájuk.
-Na végre, azt hittük belefulladtál a vízbe. - nézett fel SuBin, mikor melléje ültem.
-Jó na, kicsit tovább tartott a fürdés, mint szokott. Ma ki mit csinál?
 -Én tuti pihenek. Holnap kezdődik a suli, kihasználom míg lehet. - emelte szájához a kávésbögrét JiYeon, majd meg is húzta azt.
-Szerintem én is. - voksolt az eddigi álláspont mellett SuBin is. Drága barátnőm, tőled nem is vártam mást.
-Én elmegyek kicsit kondizni, meg utána összepakolom a cuccaimat. - regélte el terveit a legidősebb is. -Na és te? Te mit fogsz csinálni NaNa?
-Elmegyek majd kicsit sétálni, aztán majd meglátjuk a többit. - vigyorogtam rájuk. A reggeli befejezéséig jókedvűen beszélgettünk, majd indulás előtt még vettem Bam-nek is ennivalót. Felérve Jb kezébe nyomtam azt. Beérve szobánkba gyorsan rendbe vágtunk mindent és felöltözve hevertünk az ágyakon. Mindenki kockult, majd mikor ránéztem az időre 10-et mutatott.
-Na jó, szerintem én most fogom magam és elmegyek sétálni. - kezdtem el öltözködni.
-Vissza fogsz találni? Tudod, ma 8-kor zárják a kollégiumot és a területet is. - figyelmeztetett Yeon.
-Emlékszem és minden rendben lesz. - rendeztem le a dolgokat. Miután magamhoz vettem a szükséges dolgokat, felkapva cipőmet léptem ki a szobánk ajtaján. Leérve a portás is elmondta ugyan azt a szöveget, amit drága barátnőm, így esélyem se lett volna elfelejteni. Kilépve az épületből megcsapott a nyár utó hulláma, mely már keveredett az őszivel. Kellemesen langyos idő volt, a fákon már látni lehet az ősz jelét. A már kicsit sárgás-barnás színben pompázó levelek, a még itt-ott nyíló virágok csodás hangulatot teremtettek az épp arra járó embereknek. Sétám közben annyira elmerengtem, hogy észre se véve egy park kellős közepén voltam. Egy csodás szökőkút, körülötte padok, melyek néhány tagján szerelmes párok vagy már az idősebb generáció házas társai ücsörögtek a tájat figyelve és beszélgetve. Álomszerű volt az egész jelenet. A kút mögött egy kisebb patakocska húzódott, melyet egy híd segítségével lehetett átszelni. Felmenve lepillantottam. A látvány, mely elém tárult lenyűgöző volt. Elég sokáig gyönyörködtem a tájban, mikor megzavart telefonom csengése. Kivéve zsebemből ránéztem a képernyőre, melyen nagyba villogott barátnőm neve. Felvéve azt emeltem a fülemhez.
-Igen? - szóltam bele. A köszönés valamiért mindig elmarad közöttünk..
-Nem tudod hol van BamBam? - hallottam meg ideges hangját a kérdés mellett.
-Nem... Miért?
-Sehol nem találjuk már vagy egy órája. Ha esetleg tudsz valamit szólj kérlek. - s ezzel kinyomott. Jobbnak láttam visszamenni hozzájuk, és segíteni nekik előkeríteni ezt a jómadarat. Már épp kiértem a parkból a járdára, mikor szemem sarkában megláttam egy ismerős alakot. Felé fordítva fejem azonnal felismertem. Bam volt az, ki lehajtott fejjel sétálgatott. Gyorsan odafutottam hozzá.
-Te mit csinálsz itt? - álltam meg előtte. Szemében egy furcsa érzelmet véltem felfedezni, talán egy kis szomorúságot az öröm mellett.
-Csak sétálgatok. Kiszellőztetem a fejem. - nézett el a messzi távolba.
-Minden rendben van? - léptem hozzá közelebb. Amint lenézett rám láttam.. Könnyek gyűltek a szemeiben.
-Hé Bam, mi a baj? - fogtam közre arcát két kezemmel. Na ez volt a végzetes pont. Itt kitört belőle a sírás. Nem tudtam mi történhetett. Így az egyetlen dolog amit most tehettem érte az volt, hogy jó szorosan magamhoz öleltem. Nem szóltunk semmit, csak így álltunk pár percig. Mikor úgy éreztem viszonylag össze szedte magát elengedtem, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Bam elmondod mi bánt? - simítottam végig arcán kezemmel. Ő meg mint egy kiscica bújt tenyerembe.
-Gyere, üljünk le. - ragadtam meg kezét és kezdtem el húzni az egyik közelben álló üres pad felé. Odaérve leültem szorosan mellé, majd megfogva kezét biztatóan néztem rá.
-Meghalt a nagymamám.. - eredtek el megint a könnyei. Jézusom.... Ezt azért nem gondoltam volna.
-Jaj Bam, nagyon sajnálom.. Őszinte részvétem.. - engedtem el  kezét és öleltem át jó szorosan. Míg le nem nyugodott így voltunk, majd elengedve őt beugrott valami.
-Uhm, tudsz egy pillanatot várni? - tettem fel a kérdést és már közben kerestem is elő a telefonomat.
-Per.. persze.... - szipogta. Gyorsan kikerestem barátnőm számát és már tárcsáztam is.
-Mond, hogy tudsz valamit Kumpimook-ról. - szólt bele rögtön.
-Itt van velem a parkban, ne aggódjatok nemsokára megyünk vissza. - mondtam, majd ki is nyomtam a telefonomat. Eltéve újra Bam-re tekintettem, ki értetlenkedve nézett rám.
-Bocsi, csak halálra aggódják magukat miattad, így szóltam nekik, hogy nincs bajod mint hallottad. - mosolyodtam el szelíden. Erre ő csak megölelt. Visszaöleltem, majd bele bújtam meleg nyakába. Jó illata volt. Akármeddig képes lettem volna úgy maradni, ám el kellett engednünk egymást ha menni is akartunk valamerre.
-Na jó, gyere menjünk el egy kávézóba. - álltam fel elsőként a padról, majd megvárva míg ő is megteszi elindultunk.
-NaNa. - szólított meg.. -Lehetne ez a kávézás az első randink? - nézett mélyen szemeimbe.Lesokkoltam.. Tényleg most akar randizni? De hisz nem vagyok úgy felöltözve, meg hát ez nem korai? Ahh annyi minden cikázik a fejemben. Na jó, nyugi NaNa, megoldod.
-Most? De hisz nem vagyok úgy öltözve meg ez nem lenne kicsit korai? - néztem szemeibe, melyből most semmit nem tudok kiolvasni.
-Nem baj, én se vagyok úgy öltözve és már nem szeretném halogatni. - mondta. Hangjában éreztem a bánatot. Nem tudtam volna neki nemet mondani, még ha akartam volna akkor se.
-Na jó, nem bánom. - mosolyogtam rá biztatás képen, mire elmosolyodott.
-Akkor gyere. - fogta meg kezemet és kezdett el húzni maga után. Nem tudtam hova visz, csak mentem utána. Durván 5 perc egymás melletti séta után egy sarki kávézónál kötöttünk ki. Mikor beértünk eltátottam a számat. Egyszerűen hihetetlen volt. A fal mentén végig kisebb bokszok sorakoztak, a kávézó közepén két személyes asztalkák várták a hozzájuk ülő párokat. A bokszok és a székek is fekete színben pompáztak, míg a fal és a teríték bézs színbe volt öltöztetve. Egyszerűen gyönyörű volt. Annyira elbambultam, hogy Bam szólongatására tértem vissza magamhoz.
-NaNa minden okés? - nézett rám picit aggódva.
-Persze csak egyszerűen csodálatos ez a hely. - néztem még egyszer körül. -Na ehhez tényleg nem vagyok úgy felöltözve. - néztem végig magamon.
-Ne aggódj, itt nem azt nézik. - mosolygott rám ezzel megnyugtatva. Oda tessékelt az egyik sarokban álló bokszhoz, majd leültünk egymással szemben.
-Mit kérsz inni? Én állom. - mosolygott rám halványan, majd elém tett egy ital lapot.
-Szerintem egy Latte Macchiato lesz.
-Rendben. Elnézést. - szólt oda a pincérnek, ki készségesen meg is indult felénk.
-Üdvözlöm önöket kávézónkban. Mivel szolgálhatok? - vette fel vigyorát, majd elővette tollát és kis jegyzetfüzetét.
-Két Latte Macchiato lesz. - adta le a kért italokat Bam. Aranyos, ahogy intézi a dolgokat.
-Rendben, amint készen van hozom. - s ezzel már el is tűnt. Bam-re tekintettem. Arca most már nyugodtabb volt, sőt kicsit vidámabb is.
-Remélem megfelel ez a hely.
-Persze, csodaszép. Nem is tudtam, hogy itt van kávézó. - válaszoltam. Csoki barna íriszei csakúgy csillogtak, mint ezer csillag az égen.
-Mesélj magadról. - szegezte nekem az első témát.
-Hát Szöul külvárosában lakom, 19 vagyok, van egy kis kutyám. Anyukámmal és apukámmal élek együtt meg SuBinnal aki szinte már a húgom. Imádom a zenét, a táncot. Kisebb koromban balettoztam. Szeretem az állatokat. Nagyjából ennyit tudtam mondani. - néztem szemébe egész beszédem alatt. -Most te jössz. - mosolyogtam rá haloványan.
-Thaiföldön születtem, én is 19 vagyok, a családommal élek. Szeretem az állatokat. Kis korom óta táncolok. A zene szerelmese vagyok. Sokáig volt fogszabályzóm is. Imádom a lánycsapatok táncát megtanulni és idétlenül előadni. - röhögte el magát -Nagyjából én is készen vagyok. Van testvéred?
- na igen. Ezt a témát úgy, ahogy van kerülöm. De muszáj lesz válaszolnom, főleg ha összejön köztünk minden.
-Hát nem tudom. Valószínűleg van valahol a világban egy nővérem, de az is lehet, hogy már nem él. - szomorodtam el egy kicsit.
-Ezt hogy érted? - kereste tekintetemben a megoldást.
-Anyum előttem öt évvel szült egy lányt. Túl korán jött a pici, így bent kellett maradnia kórházban. Ám születése utáni második napon mikor anya ment megnézni nem volt az inkubátorban. Egyszerűen eltűnt. Senki nem tudja hova lett és azóta sem került elő. - meséltem el történetem.
-Jézusom.. Sajnálom. - fogta meg kezeimet, majd biztatás képen megszorította azokat. Jól esett ez a fajta törődés.
-Na és neked van testvéred. - leltem rá újra vigyorgósabb énemre.
-Nincs. Egyke vagyok. - vigyorodott el.
-Meghoztam a rendelésüket, fogyasszák egészséggel. - érkezett meg a pincér az italainkkal. Amint letette én már kortyoltam is bele.
-Na milyen? - figyelte reakciómat társam.
-Egyszerűen isteni. - ittam bele megint. Tényleg nagyon finom volt. Az eddigi legjobb, amit ittam.
-Ennek örülök. - ivott bele sajátjába. -Holnap hány órád lesz? - tette fel az ominózus kérdést.
-Elméletileg hét. Neked?
-Nekem is.
-Szuper, akkor együtt végzünk. Hol lesz utolsó órád?
-Ha jó emlékszem akkor összevont erősítő tesim lesz egy kezdő évfolyammal.
-Komolyan? Akkor az öltözőknél megvárhatnánk a másikat ha már úgy is ugyan azon az órán leszünk. - vigyorodtam el.
-Szóval veletek leszünk. Király. - vette fel arcára hatalmas mosolyát. Még beszélgettünk egy kicsit, mikor elfogyott italunk.
-Megyek kifizetem és mehetünk. - állt fel és indult meg a pult felé. Hamar vissza is ért, így hamar a járdát tapostuk. Nagyon sokat hülyéskedtünk, mikor vissza értünk a kis patakhoz és a hídhoz. Felmentünk, majd egymás mellett megtámaszkodva a korláton néztük a víz felszínét.
-Gyönyörű... - kezdtem el hangosan gondolkozni.
-Az, de te még gyönyörűbb vagy. - ölelt meg hátulról, mire csak halkan felkuncogtam. Imádom. Egyszerűen imádni való. Rajta kívül nem is jár más a fejemben. Egész nap vele lennék. Hajajj... Én teljesen bele szerettem ebbe a srácba. De igazából még így jól is jött ki, mivel tudom mi lesz a válasza. Így hát cselekedésre késztetve magam picit eltoltam magamtól, lábujj hegyre álltam, kezeim közé véve arcát húztam lejjebb magamhoz és már tapasztottam is ajkaimat övéire. Lassan elkezdtem mozgatni. Éreztem, hogy nagyon meglepődött. Itt állt előttem lefagyva én meg becsukott szemekkel adtam át magam az élvezetnek. Ám rá se kellett sokat várnom, hamar észbe kapott és vissza csókolt. Óvatosan megnyalta számat, ezzel engedélyt kérve felfedező útja folytatásához, melyet készségesen meg is adtam neki. Amint találkoztak ízlelőbimbóink valami hihetetlen érzés fogott el. Egyszerűen leírhatatlan. Imádom ezt az idiótát. Soha nem fogom elengedni. Ám levegőnk egyre csak fogytán volt, így kénytelenek voltunk elválni egymás szájáról. Pihegve tekintettem fel szemébe, melyből a boldogság sugárzott kifelé.
-Ezt miért kaptam? - nézett mélyen íriszeimbe, majd derekamnál fogva magához húzott. Itt az idő és az alkalom.
-Mert szeretlek! - böktem ki végül egy szelíd mosoly keretében. Lefagyott...Megint.. Köpni-nyelni nem tudott mondatom hallatán.
-E..ezt komolyan gondoltad? - nézett rám kicsit megijedve, átha viccelek.
-Igen. Nem szórakozok, ilyennel nem szoktam.
-Akkor... Lennél a barátnőm? - húzott még közelebb magához, majd egyik kezét rávezetve arcomra emelte feljebb kicsit fejemet.
-Igen. - mosolyogtam rá és vártam a reakcióját. Nagyon boldog voltam, hisz tényleg imádom őt. Bam szóhoz se jutott, ám megoldotta szavak nélkül is. Válaszom után rögtön ráhajolt párnáimra és éhesen falni kezdte azokat. Ezt addig folytatta, míg elváltunk egymástól.
-Na jó hat óra, szerintem lassan indulnunk kéne, még a végén kizárnak minket. - kulcsoltuk össze ujjainkat, majd megindultunk vissza. Viszonylag hamar odaértünk, így még bőven volt időnk beérni. Felmenve a másodikra az ő szobájukba vezetett utunk Jb hyunghoz, ám őt nem találtuk, így jobb ötletet nem találva vettük célba a mi szobánkat. Amint benyitottunk mind a hárman ott voltak és beszélgettek.
-Sziasztok. - léptem be az ajtón Bam kezét elengedve, majd ledobva táskám léptem oda a szekrényemhez egy pulóverért. Kezdett hűlni a levegő így hát jobbnak láttam azt felvenni még mielőtt megfázok.
-Bam hol a jó istenben voltál? - támadta le Jb a fiatalabbat.
-Sajnálom hyung, sétálnom kellett. - hajtotta le fejét drágám.
-Jb, kérlek most ne legyél rá mérges. - mentem oda az említetthez, majd jó szorosan megöleltem.
-De az vagyok. Máskor legalább egy kurva üzenetet hagyj, hogy tudjam még élsz. - váltott át durciba a legidősebb.
-Igen is. - vágta vigyázzba magát életem. Cuki volt meg vicces is ez a jelenet.
-NaNa mi van veled? - nézett rám rosszallóan SuBin. Na igen, előle ha akarom sem tudom eltitkolni, hogy pasim van.
-Semmi. - vigyorogtam rá.
-Hazudsz.... - állt fel és jött elém, hogy közelebbről is szemügyre vegyen. Tekintete megállapodott kicsit duzzadt ajkaimon, majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan hátrált meg.
-Te meg miféle pasival csókolóztál? - ijedt meg.
-Nem tudom, csak találkoztam valakivel és lekapott. - rántottam meg a vállam, mint aki semmit nem tett, majd Bam-re tekintettem és kacsintottam rá egyet. Egyből vette az adást, így beszállt ő is.
-Ja én is láttam. Pont utána találkoztunk. Egy full öreg hapival smárolt, undorító volt még nézni is. - szimulálta a hányást, majd egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-Naaa, ez nem volt szép. - durcázott be most SuBin. JiYeon meg csak dőlt a röhögéstől ezt hallgatva. -De most komolyan, kivel smároltál? - vette komolyra a figurát barátnőm.
-Csak a pasimmal. - adtam meg a nem várt választ. Erre mind a három szempár ki akart esni a helyéről. Igen, valami ilyesmi reakciót vártam.
-Van pasid? Mióta, ki az és nekem eddig miért nem szóltál?! - emelte fel egy kicsit hangját drága egyetlen idióta barátnőm.
-Mert ma jöttünk össze azért. - öltöttem ki rá a nyelvemet.
-És mikor akarod bemutatni? - jött a kérdés. Furcsa volt, hogy ezt pont Jb kérdezte. Én meg mit sem törődve vele odafordultam Bam-hez, átkaroltam nyakát és máris egymás száján lógtunk.
-Neeeeeee! - hallottuk meg hármójuk hangját egyszerre felzendülni.
-Ez komoly? Jajj gyerekek én annyira örülök nektek. - jött oda elsőként Jb, s ugrott is nyakunkba, hogy megszorongathasson minket. A két lány meg teljesen lefagyva figyelte a jelenetet. Yeon előbb észhez tért, így ő is gratulált nekünk.
-SuBin? - néztem rá kicsit furcsállva barátnőmre.
-Te kis szemét, nekem meg nem mondtad a telóba, hogy összejöttetek? - tette csípőjére kezeit.
-Nem, mivel akkor még nem voltunk együtt.
-Jó így megbocsájtom. - enyhült meg kicsit, majd nyakamba ugorva gratulált nekünk. Leültünk az egyik ágyra és még jó sokat beszéltünk, mikor megszólalt a hangos bemondó:
"Kedves diákok. Kérünk benneteket, mindenki menjen vissza saját szobájába létszám ellenőrzés miatt. Amint ezzel megvagyunk, lezárjuk a kollégium épületét.Két perc múlva indulnak a prefektusok." ezzel el is hallgatott a bemondó.
-Hát akkor nekünk ideje menni. - kelt fel az ágyról Jb, majd őt követve Bam is. Felálltam, megöleltem, majd hosszasan megcsókoltam.
-Áááá ne itt. - takarta el szemeit JiYeon, mi meg nevetve váltunk el a másiktól.
-Holnap találkozunk. - ölelt magához szívem.
-Holnap. - ismételtem meg, majd elengedve kimentek a szobából. Hárman maradtunk, így mikor visszahuppantam az ágyra letámadott a két lány.
-NaNa mi voolt? Mesélj. - ült közvetlen elém gyermekkori barátom.
-Igen, igen mi volt? - türelmetlenkedett már Yeon is.
-Hát az úgy volt....- s elmeséltem az egészet. Mikor befejeztem kopogtak. Felpattanva odasiettem és kinyitottam az ajtót. Az egyik prefektus volt az.
-Sziasztok, ebben a szárnyban én vagyok az egyik prefektus, Kim SeokJin. Ha bármi gondotok van engem nyugodtan felkereshettek. Mindenki megvan, aki ide tartozik? - nézett végig rajtunk.
-Igen, mivel hárman vagyunk így mindenki itt van.
-Nagyon jó. Szeretnélek megkérni titeket, hogy a mai nap már ne sokat mászkáljatok. További szép estét lányok. - s ezzel távozott is.Visszaülve az ágyra tovább folytattuk a beszélgetést, majd durván egy fél óra múlva már eléggé fáradt voltam.
-Én elmegyek zuhanyozni, ha nem gond. - kezdtem el magamhoz kapkodni a pizsim részeit.
-Persze, menj csak. - s már bent is voltam a fürdőben. Egy gyors tusolás után visszatérve feküdtem be ágyamba és kezdtem el nyomkodni telefonomat. A két lány is gyorsan elvonult tusolni, majd amint visszatértek lekapcsoltuk a villanyokat és mindenki a telefonja képernyőjére meredt. Gyorsan megnéztem, kaptam-e értesítést, de nem találtam, így elrakva telefonom kezdtem el helyezkedni.
-Lányok alvás. Holnap suli és fáradtak lesztek. - szóltam rá a két jómadárra.
-Máris. - tették le mobiljukat, majd egy gyors helyezkedés után már indultak is az álmok országába. Így követve példájukat aludtam el én is...