1. Ismerkedés, vagy már barátság?

Elindultunk. Fák suhantak el mellettünk, ezzel össze mosva a tájat csodás képet alkotott. Bámultam kifelé a kocsiból és gyönyörködtem a látványban. Durván 1 óra múlva apám leállította a motort.
-Megérkeztünk. - szólt hátra majd SuBinnel egyszerre pattantunk ki a járműből. Kihalásztuk a csomagokat és már ott álltunk a nagykapu előtt. Életem ebben a percben fog meg változni, éreztem. Elköszöntem fateromtól és bementünk. Egy tágas aulában találtuk magunkat. Szép, díszített márvány oszlopok sorakoztak két oldalt a nagy faszárnyas ajtó mentén. Sokan voltunk odabent. És mind gólyák. Mindannyian értetlenül kerestük, hogy hova is kéne mennünk, mikor megláttam egy fali újságot a jobb oldali folyosón kicsit beljebb. Megindultam felé majd meg is láttam a szoba beosztásokat. SuBin meg csak követett..
-Nézd hárman leszünk egy szobában te, én és egy bizonyos Park JiYeon. Második emelet 15 - ös szoba. Lassacskán menjünk, hisz az eligazítás előtt le kéne pakolnunk. - szóltam oda neki, majd meg indultunk. Próbáltuk magunkat áttörni a tömegen kisebb-nagyobb sikerekkel. Már majdnem kiértünk, mikor megbotlottam valaki lábában és pofára estem..
-Jesszus, ne haragudj. - nyújtotta kezét, hogy felsegítsen.
-Semmi gond. - mosolyogtam rá, majd elfogadtam az ajánlatát, miszerint segít felkelni a földről.
- Kunpimook Bhuwakul vagyok, de mindenki csak BamBam-nak hív.

-Szia, Kim NaNa. - ráztunk kezet, majd annyira elmélyedtem szemében, hogy barátnőm irdatlan röhögése rántott vissza a való világba.
-Öhm.. - pirultam el. - Mi megyünk, majd még találkozunk, szioo. - intettem, majd mentünk is fel a másodikra. Sok a lépcső, nehéz a bőrönd és sehol egy lift. Remek... Fighting NaNa! Sikerül feljutnotok. Mikor az első lépcső fordulóhoz értünk már nem éreztük a lábunkat. És ahogy felnéztem még 3 forduló hátra volt.
-SuBin, nem bírom. - küszködtem a súlyos bőröndömmel.
-Én se nagyon, de kibírjuk. - majd megindultunk tovább. Mikor már a második forduló felénél jártunk meginogtam a hirtelen erő vesztéstől és hátra zuhantam. Hirtelen jött az egész így csukott szemmel vártam a becsapódást. Helyette valami megfogott. Vagy inkább valaki. Mikor kinyitottam szemeimet két gyönyörű szép barna írisszel találtam szembe magam. Csodálkozásomból a szeménél is szebb hangja zökkentett ki.
-Jól vagy? - segített felegyenesedni, majd elém állt. Huuu, milyen magas! Szinte egy teljes fej is meg volt közöttünk.
-Öhm.. Persze... Köszi, hogy megint segítettél.. - tekintettem le a földre elpirulva.
-NaNa, menni kéne tovább vagy sose érünk fel. - szólt hátra barátnőm, majd próbált elindulni.
-Köszi még egyszer a segítséget. - s már rángattam is tovább bőröndöm.
-Várj, hagy segítsek. - s megfogta az enyémet is az övé mellett és felhúzta a második emeletre.
-Melyik a ti szobátok?
-A 15-ös.
-Na gyerünk. - s már bent is volt a szobánkban.  Mikor én is utolértem megpillantottam szobatársunk meglepődött arcát.
-Öhm.. Szia, Kim NaNa vagyok. Örvendek a találkozásnak.- hajoltam meg illendően. 
-Szia, Park JiYeon.- biccentett, majd nyomkodta tovább a telefonját. Szép arca és haja volt.

-Mindjárt vissza jövök, csak segítek barátnődnek is.- közölte velem Bam s már kint is volt az ajtón. Pár perc elteltével meg is jelent barátnőmmel az oldalán.
-Meg is vagyunk.- mosolygott ránk.
-Köszönjük!- hajoltunk meg egyszerre.
-A ti szobátok hol van?- bukott ki belőlem a hirtelen kérdés.
-A folyosó másik oldalán, a 28-as szoba. - nézett szemeimbe, mire majdnem elájultam.
-Szerintem kezdjetek el berendezkedni, mert fél óra és eligazítás. -szólt hozzánk Ji Yeon.
-Rendben, köszi, hogy szóltál.- biccentettem.
-Én is megyek kipakolok, még látjuk egymást!- intett BamBam, majd kint is volt a szobánkból. Gyorsan befoglaltam az ablak melletti ágyat, míg SuBin rá nem veti magát. Bepakoltam a ruháimat a szekrénybe meg minden egyéb tisztálkodási szert is elhelyeztem a fürdőszobán belül. Mire mindennel készen lettem pont SuBin is már csak az ágyon ülve nyomkodta a telefonját, mikor megszólalt a folyosókon elhelyezett hangszórók egyike:
-Kedves első évesek! Kérlek benneteket, fáradjatok a nagyterembe az eligazításra. Itt mindenki megtud minden fontos és hasznos információt a továbbiakkal kapcsolatban és a segítők kiosztják a terem- és órarendeket. Kérlek benneteket mindenki legyen itt 5 percen belül!- ezzel elhallgatott a hangos bemondó. Összenéztünk hárman majd amilyen gyorsan csak lehetett úgy rohantunk ki a kis kuckónkból, majd le a lépcsőn. Az aulában nem volt senki és már csak két percünk volt megtalálni a nagytermet, mikor megláttam egy ismerős alakot. Miért botlok bele folyton az elmúlt 2 órában?!
-BamBam!!- kiáltottam oda neki, mire a srác megpördült tengelye körül. Gyorsan odaszaladtunk hozzájuk, majd nagy nehézkesen kinyögtem mondandómat:
-Te tudod.. hol van... a nagyterem?- lihegtem, miközben beszéltem.
-Gyertek velünk, mi is oda tartunk.- mosolygott ránk a mellette álló srác. Nem tagadom, ő is rohadt helyes volt, mint Bam.
-Köszi szépen srácok!- vigyorgott JiYeon, majd közösen mentünk a nagyterembe. Mikor beértünk még a lélegzetem is elállt. Minden feldíszítve, még a márvány oszlopok is. Körbenéztem, átha találok még magunknak helyet, mikor megpillantottam a lelátón 5 szabad helyet egymás mellett. SuBinnak megmutattam hova megyek és hogy jöjjenek fel utánam, majd felrohantam lefoglalni őket, nehogy más lecsaphasson rá. Mikor felértem még mindig üres volt, így elfeküdtem az öt ülőhelyen. Ám egy srác megzavarta nyugis kis pihizésnek nem mondható elfoglaltságomat:
-Bocsi, de ez a mi helyünk.- tornyosult fölém a srác, mint egy felhőkarcoló. Mikor felpillantottam megláttam gyönyörű fogsorát. Mosolyát egész életemen át el tudtam volna nézegetni.

Ám ekkor megjelentek a többiek is.
-Köszi, hogy nekünk is foglaltál helyet.- vigyorgott rám BamBam haverja.
-Szóval nem csak úgy elfeküdtél a helyemen.... Merész vagy kislány.- villantotta ki megint fogait.
-Probléma van?- lépett elém Bam védekezően.
-Így már nincs. Mi még látjuk egymást, virágszálam.- kacsintott rám, majd eltűnt a lelátón.
-Ez mi a szar volt?!- nézett rám SuBin.
 -Fogalmam nincs róla. Egyszer csak idejött és azt mondta, hogy ez az ő helye én meg elfoglaltam.... Majd megjelentetek.
 -De jól vagy?- nézett rám a két srác.
-Persze... Amúgy NaNa vagyok.- nyújtottam vigyorogva kezem a fekete hajú srác irányába.
-Szia Im Jae Bum, de hívj nyugodtan Jb-nek.- fogadta el kéznyújtásom.
-Amúgy ha már ilyen jól össze ismerkedtünk nem megyünk el este inni egyett? Megünnepelve ezzel, hogy elkezdődik az egyetem.- vetettem fel az ötletet.
-Benne vagyok.- mondták szinte kórusban mind a négyen.
-Tudok is egy jó helyet innen nem messze.- jött az ötlettel Jb.
 -Na akkor az eligazítás után odakint az aulában megbeszélünk minden további részletet, ugyan is ahogy látom megjött az igazgatónő.- néztem le a lelátóról.
-Rendben, de akkor innentől barátok vagyunk mindannyian, ugye?- nézett körbe JiYeon. Fura volt az arca. Mintha félt volna attól, mit felelünk kérdésére. Így mikor mindannyian igent mondtunk megkönnyebbülni láttam... Majd később rákérdezek. S ekkor meghallottuk az igazgatónő hangját......